Harmath Imre 1890. július 23-án született Budapesten, Hoffmann Imre néven. Szüleit és egyetlen testvérét 13 éves korában elvesztette, és ezzel nem csak az otthon melege, de a családi vendéglő nyújtotta anyagi biztonság is odalett. Gyámja, egy távoli rokona kereskedelmi iskolába íratta be, amelyet becsülettel elvégzett. Néhány hónap szakmai gyakorlat után felvételizett Rákosi Szidi színiiskolájába, ahová fel is vették, méghozzá tandíjmentes növendéknek. Gyámapja, aki „tisztességes pályát” szánt neki, haragjában kitagadta. Ettől kezdve szűkölködve élt, nem volt pénze bérlakásra, hónapokig az iskola öltözőjében lakott. Saját nevén és különböző álneveken dalszövegeket kezdett írni, hogy némi bevételhez jusson.
1917-ben megházasodott, a Király Színház egyik kardalosnőjét, Hatás Etelt vette feleségül, akitől 11 év után elvált. Közben egyre dolgozott, ha tehette, éjjel-nappal írt, mert mindig nagy szüksége volt a pénzre. Kabarék, orfeumok, mulatók rendeltek tőle; általában egységáron, potom pénzért adta el írásait, hogy élni tudja a bohém művészek éjszakai életét. Közben megismerkedett egy színésznővel, a nála 12 évvel fiatalabb Szokolay Ollyval, aki ugyancsak Rákosi Szidinél tanult, és szintén túl volt már az első házasságán. 1929-ben házasodtak össze, amikor dr. Marton Sándor színházi ügynök és kiadó jóvoltából Harmath Imre végre állandó bevételhez jutott.
A korabeli sajtót lapozgatva kiderül, hogy a népszerű szövegíró élete nem volt botrányoktól mentes. A Pesti Napló 1927. január 29-i száma például megírja, hogy az író urat előzetes letartóztatásba vették „többrendbeli hitelezési csalás és sikkasztás” miatt, így egy éjszakát a híres Markó utcai fogházban töltött. Öt feljelentés érkezett ellene, többek között ugyanannak a betétdalnak többszöri eladásáért és több, hitelbe vásárolt luxuscikk vételárának ki nem egyenlítéséért. Miután azonban szerelme, Szokolay Olly felajánlotta a hitelezőknek, hogy törleszti az adósságot, az írót szabadlábra helyezték.
1930. augusztus 22-i számában a Pesti Napló hármas nyilatkozatot közöl a Viktória című operett ügyében. Földes Imre színműíró és a fentebb már említett dr. Marton Sándor a szerzőség kérdésében közölt állásfoglalása után Harmath csak annyit jegyez meg röviden, hogy a vitás kérdések tisztázását – miért nem szerepelt a neve az operett német színlapján, valamint Magyarországon miért csak versíróként tüntették fel – a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének igazgatóságára bízza.
1933. augusztus 19-én botrányokozási ügyben hozott ítéletről ad hírt Az Est című lap. Harmath Imre beismerte, hogy a Royal Orfeumban a Tessék beszállni című darab megkezdésekor erővel be akarta szüntetni a zenét, „bement a zenekarba, kivette az egyik zenész szájából a fuvolát és azzal kezdte ütögetni a kottaállványokat”, valamint szétszórta a kottákat, ezért száz pengő büntetésre ítélték. A bíróság azt is megállapította, hogy az előző állításokkal ellentétben a darab zeneszerzőjét és karmesterét, Márkus Alfrédot nem inzultálta.
Harmath Imre 1940. szeptember 16-án halt meg. Másnap Az Ujság hosszú cikkben búcsúzott tőle, aki „…úgy is mint operettlibrettista, mint vígjátékíró és mint a legszebb, legtréfásabb pesti dalok szerzője, olyan keresett volt, mint a könnyű múzsa terén rajta kívül réges-régen senki sem”. Bár életében nem kötődött a valláshoz, mégis a Kozma utcai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Léo Daniderff francia zeneszerző 1917-ben szerzett sanzonjára, amelyet Charlie Chaplin elénekelt 1936-ban bemutatott Modern idők című filmjében, 1926-ban írt magyar szöveget. Ezzel a dallal emlékezünk rá – az előadó: Márkus László:
Íme itt az eredeti dal Charlie Chaplin tolmácsolásában a fentbb említett Modern idők című filmjében. A mozik közönsége ekkor hallhatta először a zseniális komikus énekhangját:
