Bő két hét múlva, július 26-án rajtol a párizsi olimpia. A kiváló magyar zsidó sportolókat, sportvezetőket bemutató sorozatunkat megváltoztattuk, és az ötkarikás játékokon kiemelkedőt nyújtó izraeli sportolókról írtunk. Megismerhették az első izraeli érmet szerző Yael Aradot, majd Izrael első olimpiai bajnokát, Gal Fridmant. Most pedig az első női olimpiai bajnokról, Linoy Ashramról olvashatnak.

– Hiperaktív gyerek voltam, egy pillanatig sem tudtam egy helyben ülni. Mindig mozognom, sportolnom kellett. Anyám látta ezt és úgy döntött, elküld egy sportklubba, ahol ritmikus gimnasztikát tanítottak. Nagyon szerettem ezt a sportot, és azt is, hogy csinos dresszekben kell versenyezni – vallott a kezdetekről az 1999-ben született Ashram, aki hétévesen kezdte el az edzéseket.

Ejtsünk néhány szót mesteréről, a nála éppen 20 esztendővel idősebb Ayelet Zussman-ról, aki szintén rendkívül tehetséges volt a sportágban és 15 évesen megnyerte az izraeli bajnokságot. Ám egy hátsérülés miatt két év múlva abbahagyta a versenyzést. Nem sokkal később bevonult az izraeli hadseregbe, amelyben testnevelő tisztként szolgált. Katonai szolgálata végén kérték, maradjon a hadseregben, de inkább visszatért a ritmikus gimnasztikához, már edzőként. A Ruppin Akadémiai Központban végzett, üzleti adminisztrációból és sportmenedzsmentből szerzett alapdiplomát. 2009-től edzette legsikeresebb tanítványát, Linoy Ashramot. A tokiói siker után kinevezték az izraeli ritmikus gimnasztika válogatott vezetőedzőjének, szerződése 2028-ig szól. Így a mostani legjobb, a 2022-es Európa-bajnok Daria Atamanov mellett a válogatott edzője is. Egyik segítője pedig éppen Ashram…

No, de még ne vonultassuk vissza Izrael második olimpiai aranyérmesét!

Ashram juniorként is sikeres volt, rendre a döntőbe jutott a korosztályos világversenyeken és 2014-ben, Bakuban, a junior Európa-bajnokságon buzogánnyal és szalaggal bronzérmes lett, míg 2015-ben, Brnoban, a Grand Prix döntőben labdával győzött, összetettben, buzogánnyal, karikával és szalaggal, egyaránt második lett. Aztán 18 évesen, miként mestere, bevonult katonának, mint „kiemelkedő sportoló”, titkárnőként dolgozott, de mellette edzhetett.

– Reggel 8 órára mentem a hadseregbe és 11 óráig tartott a szolgálat, minden nap kivéve, ha versenyem volt, akkor szabadságot kaptam. Nagyon szerettem, és nagyon fontosnak tartottam, hogy az izraeliek adakozzanak az idejükből hazánknak, még akkor is, ha adminisztrátorként és csak néhány órára teszik – emlékezett erre az időszakra.

Talán ez a jó érzés is szerepet kapott abban, hogy hamarosan jöttek az eredmények. Még 2017-ben, bevonulása évében a Világjátékokon egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett Wroclawban, Pesaróban a világbajnokságon összetettben és szalaggal, míg Budapesten, az Európa-bajnokságon karikával és buzogánnyal végzett a harmadik helyen, míg a Maccabi Játékokon begyűjtötte az összes aranyérmet (összetett és mind a négy szer).

2018-ban pedig már eggyel feljebb lépett a dobogón és két szerrel is második lett Szófiában a világbajnokságon. A következő évben visszatért első nemzetközi sikerének színhelyére, Bakuba és éremeső hullott rá. Négy ezüstérem (csapat, buzogány, karika, szalag) mellett két bronzot (összetett és labda) is begyűjtött.

2020-ban a kisebb versenyek után az Eb-n is neki szólt az izraeli himnusz, miután Kijevben összetettben győzött. Egy év múlva, Várnában buzogánnyal lett aranyérmes. Egy hónappal később rajtolt, a Covid-19 járvány miatt egy évvel elhalasztott olimpia, Tokióban. A sportág sajátossága, hogy az olimpián csak összetettben osztanak érmeket, így egyetlen esély van dobogóra állni.

A selejtező nem sikerült igazán és jelentős különbséggel lemaradva, az orosz Averina ikrek mögött harmadikként jutott a fináléba, amelybe még egy izraeli versenyző, Nicol Zelikman is bejutott. (Végül a hetedik lett.)

A döntőben Ashram remekül teljesített, három szerrel is legmagasabb pontszámot kapta, az egyik Averina lány (Arina) szalaggal sokat rontott, így kiesett az aranycsatából – sőt, a végén érmet sem szerzett. Aztán Ashramnak is meggyűlt a baja a szalaggal, elejtette, ennek ellenére, ha kis különbséggel, de az élen végzett, megelőzve a másik Averina lányt, Dinát. Az oroszok nem fogadták el az eredményt keveselték a hiba miatti levonást, de a nemzetközi szövetség visszautasított minden vádat. Míg számos bíró megemlítette, az izraeli sportolónő gyakorlata annyival nehezebb volt, hogy jelentősebb mínusz esetén is elég lett volna a győzelemhez.

– Amikor elkezdtem, a ritmikus gimnasztikát, állandóan azt hallgattam, ezt a sportágat a kelet-európaiak uralják. A sikeres versenyzők ezekből az országokból kerültek ki. Makacs gyerekként, be akartam bizonyítani, nem kell mindig így lennie – nyilatkozta győzelme után Ashram, aki a sportág első nem kelet-európai (exszovjet, vagy bolgár) olimpiai bajnoka lett.

Bár a sportág első olimpiai szereplése alkalmával, 1984-ben, Los Angeles-ben a kanadai Lori Fung győzött, 0,050 ponttal, miután – talán mondani sem kell – szalaggal hibázott az addig magabiztos román, Stăiculescu. Ám fontos megjegyezni, erről az olimpiáról, a bojkott miatt a románokat leszámítva hiányoztak a kelet-európai versenyzők. (Az izraeli Liat Haninowitz viszont ott volt és 27. lett.) De hogy érzékeltessük a fölényt, a következő nyolc olimpián csak egyetlen érmet nem kelet-európai szerzett, 1992-ben, Barcelonában, a hazai pályán versenyző, Carolina Pascual Gracia lett ezüstérmes. (Ekkor a harmadik, Oksana Skaldina – Független Államok Közössége – vitatta az eredményt és nem vette át az érmét.)

Ashram a győzelme óta természetesen nemzeti hősnek számít Izraelben. Bár az olimpiai után nem zárkózott el a folytatástól, s attól, hogy igyekszik megvédeni címét idén Párizsban, 2022. április 4-én bejelentette visszavonulását, de nem csak az olimpiai bajnoki címével alkotott maradandót a sportágban, hanem van egy róla elnevezett elem is.

Manapság az izraeli Ritmikus gimnasztika válogatott edzőjeként dolgozik, korábbi mestere munkáját segíti.