Luria Izsák rabbi, a 16. századi kabbalista a következő kérdést tette fel: Megértem, hogyan tartja fenn testünket az étel, de hogyan lehet a lelket, amely tisztán szellemi, testi táplálékból táplálni? Hogyan lehetséges az, hogy az étel képessé teszi a lelket az emberi testben maradni?

A tudós kifejtette, hogy az univerzumban minden teremtett anyag – legyen az emberi, állati, növényi vagy ásványi – csak Isten tíz mondásának erejével létezik a világ teremtésétől. Tehát az isteni „beszéd” ereje az ételekben is jelen van: ez az a szellemi táplálék, amelyet a lélek képes felvenni amikor a test eszik.

Amikor egy bráchá-t – egy áldást mondunk mielőtt elfogyasztunk egy gyümölcsöt, ezzel elismerjük I’sten-t  a világegyetem urának , aki a fák gyümölcsét teremti. Ez aktivizálja a gyümölcsben rejlő szellemi erőt és ez válik a lélek táplálékává.

 

Áldás a Tóra-tanulásra

Az étkezés utáni áldás kötelezettségét a héten Ekev tórai szakaszában olvassuk:

 

“És enni fogsz és jól fogsz lakni, és áldani fogod az Örökkévalót, a te Istenedet azért a jó országért, amelyet adott neked.” (5Móz 8:10)

 

De mi a helyzet a Tóra tanulás előtti áldással? Mi a forrása ennek a bráchá-nak? Ismael rabbi szerint ez az áldás is az étkezés utáni imából származik:

„Ha áldást mondunk arra, ami fenntartja az életet ebben a mulandó világban, akkor mindenképpen áldást kell mondanunk arra, ami lehetővé teszi az örök életet az eljövendő világban.” (Beracot 48b)

Miért az étkezés utáni áldás parancsából ered a Tóra tanulás áldása?

Rabbi Ábrahám Izsák hakohén Kook (1865-1935) magyarázta, mert képtelenek vagyunk teljesen felfogni a Tóra nagyságát. Ez egy mérhetetlen értékű isteni ajándék. Ebben a világban jobban értékeljük az anyagi ajándékokat. Csak a jövő világában fogjuk megfelelően értékelni a Tóra örök értékét. Elvont szellemi szinten talán felismerjük a Tóra fontosságát, de ez meghaladja értelmi képességeinket. Mégis a Tóra iránti alázatunk elmélyültebb lehet, ha elgondolkozunk azon a kapcsolaton, amelyet Ismael rabbi teremtett a Tóra és a fizikai megélhetés között. Ha őszinte hála tölt el bennünket azért, ami életben tart bennünket ebben a mulandó világban, annál inkább hálásnak kell lennünk azért, ami az örök életet biztosítja számunkra. Mert „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindennel, ami I’stentől származik” (5Móz 8:3). Ez azt jelenti, hogy a lélek is kenyérből él.