A mondatban különös módon kétszer előforduló “igazság” szót, amit szószerinti fordításban „üldözni kell”, úgy értelmezzük, hogy érvényesüljön az igazság mindennekelőtt! Az igazság megítélése azonban nem egyszerű, mert az igazság esetleges és viszonylagos… gyakran részrehajló, hiszen az igazság, ami nem attól igaz, hogy önmagában igaz, hanem azért mert az ÉN (MI) igaza.
Van igazság, amiről jobb nem tudni és miután kiderül az igazság nem mindenkinek okoz örömöt. Ahogyan rabbi Nachman bar Jichák mondta: „Nem minden (igazság) alkalmas a fényre és nem mindegyik alkalmas örömre!” (Tanit 15a/2)
A Talmud még ennél is tovább megy az igazság értelmezésében azt állítva: “Jeruzsálem azért pusztult el, mert a legszigorúbb tórai törvények szerint ítélkeztek, és nem mentek a törvény betűi mögé, hogy értelmezzék azt”. (Bává Meciá 30b) Rási (Slomo ben Jichák 1040-1105 Troyes) a Példabeszédek 1/3-hoz írt magyarázatában az állítja, hogy az igazság megítéléséhez elsősorban bölcsesség kell. Megítélését három elv határozza meg: igazleküség, igazságosság és méltányosság!
Máshol a Talmud azt állítja, hogy a fenti idézet két „igazságot”- ból az egyik az ítéletre, a másik a kompromisszumra vonatkozik.
„Ahol két teve van, akik felmennek a Beit Horon emelkedőjén, ahol keskeny és meredek ösvény van, és találkoznak egymással, ha mindketten egyszere megpróbálnak áthaladni, mindkettő a mélybe zuhan mivel az emelkedő nem elég széles ahhoz, hogy mindkettő áthaladjon. Ám ha egymás után haladnak mindketten elhaladnak.” (Szanhedrin 32b/6)
Újabb alternatíva a kérdésben: „Az igazság megítélésének két útja van: a törvény betűjéhez való szigorú ragaszkodás és a „béke útja”, aminek jelentése az, hogy racionális, „emberi” meggondolásból lehet és kell engedményt is tenni a szigorú törvényességben.
Végül…”Rabbi Elai mondta: három dologban bizonyosodik az ember valódi jelleme amikor igazságról mond véleményt: „A csészéjében”, azaz viselkedésében, amikor iszik. A bor megörvendezteti ugyan a halandó szívét (104.Zsolt./15), de elveszi a józanságát. „Zsebében”, azaz a más emberekkel folytatott pénzügyi ügyleteiben tanúsított magatartásában. Mert a megvesztegetés „megvakítja a bölcsek szemét, és elferdíti az igazak szavait.” (V.M.16/19) és „Haragjában”, (haragban az ember nem tudja fékentartani indulatait) Mások meg hozzáteszik: “az ember nevetésében is felfedi valódi természetét!” (Eruvin 65b/2)
Történt egyszer, hogy pzyshai Jákob Jichák Rabinowicz rabbit (a „Jehudi” 1765-1814) felkereste tanítványa Simcha Bunem Bonhardt (1765-1827) a későbbi pzyshai rabbi. A szentírásról beszéltek, amikor a samesz jelentette, hogy két egymással vitában levő ember vár ajtaja előtt, hogy döntsön, kettejük közül kinek van igaza. A Rabbi szólt, hogy kisérje be az egyiket. Az ember bejött, elmondta az előszobában várakozó társával való problémáját. A rabbi meghallgatta majd azt mondta: „neked van igazad”. A samesz kikísérte, majd hívta a másikat, aki szintén elmondta a maga megítélése szerinti problémáját, mire a rabbi válaszolt: „neked van igazad”. Miután az is távozott rabbi Simcha Bunem szólalt meg: Már megbocsátson Mester… mindkettőnk előtt ismert, mit mondott a nagy Mose ben Maimon ( Maimonidész 1138-1204) a „Tévelygők útmutatója című filozófiai munkájában: „ Ha többen vitatkoznak, lehet, hogy egyiküknek sincs igaza, de az nem, hogy egynél többnek igaza legyen!” Hogy lehet, hogy a vitás kérdésben egyiknek és a másiknak is igazat adtál? Eszerint az igazságnak több arca van! Jákob Jichák Rabinowicz rabbi kicsit elmerült gondolataiban majd azt válaszolta: Na látod…neked is igazad van!
