Elul hónapja felkészülés az újévre és a jámim noráimra, azaz a félelmetes napokra. Ezt a Ros Hásánától Jom Kippurig terjedő időszakot nevezzük így. Különleges tíz nap. Egyrészt örülünk az újévnek, az új lehetőségeknek, de ugyanakkor örömünk nem hangos. Érezni az emelkedettséget, de a bűnbánat, a megtérés, az őszinte ima az, ami igazán jellemző ezekre a napokra. A remény, hogy a jók könyvébe kerülünk, életre és bőségre, nem kifejezetten anyagiakban, hanem a jó cselekedetek teljesítésében is.

Alig pár hét, és október 2-án este gyertyatartóinkban fellobbannak az ünnep kezdetét jelentő apró lángocskák, ezzel egyidejűleg pedig ránk köszönt a zsidó újév és vele együtt az őszi nagyünnepek sora veszi kezdetét. Mint arról múlt héten már tanultunk, az újévet megelőző hónap neve elul, mely a megtérés és a bűnbánat, a bocsánatkérések ideje. Ekkor a zsidó ember számot vet önmagával és értékeli az elmúlt évet. De mivel ismétlés a tudás anyja, ezért nézzük át újra!

Az „elul” nevet sokféleképpen magyarázzák bölcseink. Az egyik, legismertebb: „áni ledodi vedodi li”, én a kedvesemé vagyok és a kedvesem az enyém.

Az idézet a Salamon király által írott Énekek Énekéből (Sir hásirim 6,3) származik. Bölcseink magyarázata szerint ez az Ö-rökkévaló és a zsidó nép közötti kapcsolat megszemélyesítése. Így tehát az elulban szükséges önvizsgálat folyamata az együttérzésben és a szeretetben, az ember és az Ö-rökkévaló közti kapcsolat keretein belül mehet végbe. Bölcseink azt is tanítják, hogy ez a mondat is az Ö-rökkévaló és a zsidó nép különleges, szoros és bensőséges kapcsolatát írja le. Ebben a megfogalmazásban a „kedves” szó magát az Ö-rökkévalót jelenti. Ez a mondat azt üzeni számunkra, hogy mélyítsük el kapcsolatainkat embertársainkkal és az Ö-rökkévalóval egyaránt.

A Kicur Sulchán Áruch további három olyan mondatot idéz, melyeknek kezdőbetűi szintén az elul szót adják ki. Az egyik mondat Eszter könyvéből származik, és a misloách mánotról, a Purimkor szokásos süteményből, borból és gyümölcsből álló csomagokról, valamint az adakozásról, a mátánot lá’evjonimról szól! (Eszter 9,22) „is le’rééhu umátánot lá’evjonim”, egymásnak ajándékokat és a szegényeknek adományokat küldenek. Az adakozás, a másokra való odafigyelés, mások segítése mindig fontos, de elul hónapban még inkább előtérbe kerül!

A másik mondat Mózes második könyvében, pontosan 2Mózes 21,13-ban található. Arról szól, ha egy ember véletlenül megöl valakit, akkor lehetősége van arra, hogy úgynevezett menedékvárosba költözzön, ahol a feldühödött rokonok nem állhatnak bosszút rajta. Mózes ötödik könyve, 30. fejezetének 6-dik mondata utal arra, hogy az embernek teljes és tökéletes kapcsolatot kell kialakítani az Ö-rökkévalóval és ezt kell továbbadnia, erre kell tanítani gyermekeit is.

„És körülmetéli az Örökkévaló, a te Istened szívedet és magzatod szívét”.

E héber mondatok szavainak kezdőbetűi szintén az elul szót adják ki.

 

A hónap szabályai

A hónap első napjától kezdve, kivéve a szombatokat és a ros hásánát megelőző napot, sófárt fújunk a reggeli imát követően. A sófár hangja újból és újból felhívja figyelmünket arra, hogy jönnek a félelmetes napok, ez pedig megtérésre sarkall bennünket. A reggeli és esti ima után elmondjuk a 27. zsoltárt.

Elul hónapban szokták megvizsgáltatni a tfilineket (imaszíjakat) és a mezuzákat egy hozzáértő szóferrel, hogy nem keletkezett-e rajtuk olyan sérülés, ami miatt már nem lennének kóserek.

A hónap utolsó hetében kora hajnalban, a reggeli ima előtt, elmondjuk a bűnbánó és bocsánatért esedező szlichot imákat.

Elul hónapban tehát felkészülünk a közelgő nagyünnepekre, melyek Ros Hásánával veszik majd kezdetüket. Vagyis arra a napra, amikor az Ö-rökkévaló meghozza ítéletét a világ minden teremtménye fölött. Tetteinket ez a gondolat kell, hogy meghatározza az egész hónap során. Imáink és cselekedeteink által igyekezzünk minél közelebb kerülni az Ö-rökkévalóhoz, tiszta szeretettel közeledjünk felé és embertársaink felé egyaránt, és akkor bátran kijelenthetjük, hogy: áni ledodi, a kedvesemé, azaz az Ö-rökkévalóé vagyok.