Elul hónapja az önvizsgálat, a megtérés és a bűnbánat ideje, ebben az időben a zsidó ember számot vet önmagával és értékeli az elmúlt évet. A hónap első napjától a zsinagógákban a reggeli ima után sófárt fújunk, és elmondjuk a 27. zsoltárt. Ebben az időszakban mondjuk a szlichotokat, az engesztelő imákat, amelyek bűnbocsánati kérelmeket tartalmaznak.

A felkészülés hónapja után egy még különlegesebb hónap következik, melynek beköszöntével egyben az újévet is köszöntjük, ez pedig nem más, mint Tisri hónapja. De mitől vagy miért különleges? Nagyon egyszerű a magyarázat, az év többi hónapja közül ugyanis ebben a hónapban van a legtöbb ünnep! Az első és második napon ünnepeljük Ros Hásánát, közvetlenül utána tartjuk Gedáljá böjtjét, böjtölünk Jom Kippurkor, majd sátrakat építünk Szukkotra, melyeket szépen fel is díszítünk.

Tisri hónap első és második napja Ros Hásáná, a zsidó újév napja. Szó szerinti jelentése: az év feje. Ez a nap teremtésünk megünneplése, de egyben a tetteink elszámolásának és ítéletének napja is. Ez egyszerre az öröm, és egyszerre a komoly önvizsgálat időszaka, egy kis finom lélekrezegtető rettegés és boldogság. Eltelt egy újabb év, most számot vetünk az életünkről. Tesszük mindezt szívből jövő imával, őszinte megtéréssel. A Ros Hásáná előtti nap reggelén, a reggeli ima után szokás „elengedni a fogadalmakat”. Bármilyen meggondolatlanul tett, teljesíthetetlen vagy akár elfelejtett fogadalmunk feloldását kérjük a három imádkozóból álló szimbolikus Bét-dintől.

Ros Hásánákor úgy fordulunk az Ö-rökkévalóhoz, mint a végső bíróhoz.

Áttekintjük az elmúlt évben hozott döntéseinket, tetteinket és szándékainkat, miközben megpróbáljuk őszintén értékelni magunkat. Csakúgy, mint ahogyan a fej irányítja a testet, a Ros Hásánával kapcsolatos cselekedeteink és imáink óriási hatással vannak az év hátralévő részére, mely szinte ebben a pillanatban kezdődik!

Ros Hásánát nevezzük még az ítélkezés napjának, jom hádinnek is. A hagyomány szerint ilyenkor három könyv van nyitva az Ö-rökkévaló előtt. A világ valamennyi teremtménye átvonul az Ö-rökkévaló kinyújtott pásztorbotja alatt, és tettei, cselekedetei alapján ítéltetik. A három nyitott könyv közül valamelyikbe biztosan bekerülünk. Az első könyv az igazak, a második a gonoszok, a harmadik a közepesek könyve. Az igazakat életre és bőségre, a gonoszokat rosszra írja az Ö-rökkévaló, a közepesek pedig lehetőséget kapnak arra, hogy őszinte megbánással, imával javítsanak tetteik megítélésén.

Az ünnep további elnevezése a harsogás napja, azaz jom hátruá. Törvényeink szerint száz, de legalább harminc sófárhangot kell hallanunk.

Az első hosszan elnyújtott, riasztó hang, neve: tökiá.

A második három szaggatott hangból áll, neve: sövárim.

A harmadik pedig kilenc rövid, panaszos, éles hangból áll, neve: töruá.

 

Hogyan illik köszönni Ros Hásánákor? – Mit jelent a Sáná tová és mit a Hátimá tová?

Sáná tová azt jelenti, hogy jó évet kívánok! Hasonló kifejezés a Sáná tová umetuká, amivel az kívánjuk, hogy „egy jó és édes évünk legyen”. A Hátimá tová!, pedig azt jelenti, hogy „jó aláírást, jó pecsétet”!

Ezek a hagyományos köszöntések, köszönések Ros Hásánától egészen Jom Kipurig, utalva arra, hogy Ros Hásánákor beírattatunk valamelyik könyvbe, és Jom Kippurkor pedig pecsétet kapunk rá.

Ugyancsak nagyon kedves szokás, hogy az ünnepet megelőzően üdvözlőkártyákat küldünk rokonainknak, barátainknak, melyekben jó és édes évet kívánunk, illetve jókívánságainkat fejezzük ki.

 

 

Ünnep előtt nagyobb összegű cödákát, adományt adunk. De vásárolhatunk mézet és almát, melyeket adományként juttatunk el rászoruló hittestvéreinknek.

 

Szintén szokás, hogy felkeressük elhunyt szeretteink sírját, illetve nagytudású, szentéletű emberek, cádikok sírjait. Zsinagógáinkban a terítőket, takarókat fehérre cseréljük, hiszen a fehér szín a tisztaság jelképe.

„Ha vétkeitek bíborvörösek is volnának, e napon hófehérré válnak” Jesájá I,18.

A férfiak kitlit (halotti ruhát) öltenek, mely emlékeztet bennünket a halandóságra, és egyben pedig a bűnbánatra is figyelmeztet.

 

Ros Hásáná első napjának délutánján kimegyünk egy folyó partjára, vagy tóhoz, és zsebeinket kifordítva az előre bekészített kenyérmorzsákat a vízbe szórjuk. Ezekkel a mozdulatokkal szimbolizáljuk, hogy megszabadulunk a bűneinktől.

A táslich bűnbocsánatot kérő ima. Azt kérjük az Ö-rökkévalótól, hogy teljesítse a prófétáknak tett ígéretét, vesse a tenger mélyére vétkeinket, hogy hírmondójuk se maradjon. Kérjük, hogy az előttünk álló év békét és életet hozzon. Természetesen több magyarázata van ennek a szokásnak. Például: az emberi test a víz által, a lélek pedig az őszinte imával tisztul meg. A halak nem tudnak víz nélkül meglenni, az ember pedig az Ö-rökkévaló gondviselése nélkül.

Ahogyan a víz elviszi a morzsákat, úgy törölje el az Ö-rökkévaló a bűnöket!