Hitünk alapja Ros Hásáná ünnepén

Prof. dr. Róna Tamás
2024.10.01.

Tisztelt Olvasó!

Engedje meg, hogy néhány gondolattal köszöntsem időszámításunk 5785. éve alkalmából.

Idén , mindennél fontosabb mélyebben végiggondolnunk a zsidó újév valódi

jelentését, tórai jelentőségét.

 

Miről is szól a Ros Hásáná valójában és mit jelent napjainkban? Az év kezdete, vagy szó szerinti fordításban az év feje, melynek napján a zsidó lélek megerősíti fogadalmát, hogy továbbra is vagy még inkább a Tóra törvényei szerint éli mindennapjait, odaadó szívvel és mély hittel az Örökkévaló felé, kinek akarata a tórai micvákban – parancsolatokban – jelenik meg.

Itt most álljunk meg egy közös gondolatra! Ezen az ünnepen nem mehetünk el amellett, hogy milyen szörnyű csapás sújtotta a Szentföldet a legutóbbi Szimchat Tóra ünnepén, hogy a mózesi könyvek  olvasása közben is sokaknak megrendülhet a hite. Ilyenkor fontos, hogy elkötelezett rabbitársaimmal, vallási vezetőinkkel együtt erősítsük minden zsidó hitét a világban, hogy erőt, támaszt és vígaszt adjunk azoknak, akiket csapás ér.

Elengedhetetlen hitünket megerősíteni a közösség erejével, hogy az új esztendőben a vallásos zsidóság felemelkedhessen. Az Örökkévaló minden igaz szívű és hitű gyermekének hangját meghallja.

Ros Hásánát nevezzük azonban még az ítélkezés napjának, Jom Hádinnek is. Hagyományaink szerint ilyenkor három könyv van nyitva az Örökkévaló előtt; az élet, az elmúlás és a közepesek könyve. Mit is jelent ez? A Világ Alkotója mindannyiunkát ellátott lélekkel, ami egy gyertyához hasonlít, amelyet azért kaptunk, hogy megvilágítsuk vele környezetünket. De nemcsak otthonunkat, hanem az egész világot. Ez nem csak kötelességünk, de felelősségünk is – ahogyan azt a rabbinikus hagyományból tanuljuk.

Miért is fontos ez a nagyszerű gondolat? Mert ez jelöli ki a Tórai ember útját. Mély és igazhitű vezetők elkötelezett szolgálatára van szükségünk, ugyanis a vallásos zsidóság létének és túlélésének kulcsa a közös értékrend és az ebből fakadó összetartás. A hagyomány alapján az őszi nagyünnepek során a megtérni kívánó ember önvizsgálattal, imával és őszinte megbánással bocsánatot nyer.

Ez pedig erősíti a vallásos zsidóság összetartozását, hiszen fennmaradásunk biztosítéka, hogy mindennapjainkat az Örökkévaló akarata szerint éljük és képesek legyünk különbséget tenni az igaz és a hamis próféták között.

Kedves Hittestvéreim!

Kívánom, hogy a közös gondolkodás, hitünk közös ereje útján folytassuk tovább utunkat, ünnepeljük az Örökkévaló akaratát, emelkedjenek fel az igazak, találják meg az utat az eltévelyedettek, hozzuk el együtt a békét és építsük közös erővel a zsidóságot hitünkkel és ember szeretetünkkel! Töltsük az ünnepet áhítattal és bizakodással, csendüljön fel a sófár hangja!