„Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az, és nincsen más Isten mellettem: Én ölök és Én éltetek és ütöttem sebet és Én gyógyítok, és nincs aki kiszabadíthat kezemből.” (V.M. 32/39)
A kabbala szerint 955 égbolt van. Az alsó 900-on vannak az angyali seregek. Mózes Ötödik, (Dvorim) könyve 955 mondatból áll. Amikor Mózes felolvasta népének a könyv verseit, sorra megnyíltak az égboltok kapui. Amikor eljutott a 901-ik vershez, ez hangzott fel: „Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az, és nincsen más….”, megnyílt a 901. égbolt, a nép látta, hogy attól feljebb már nincsenek angyalok. Onnan kezdődnek az égi magasságok, ahol csak az Örökkévaló van és onnan uralja igazsággal és kegyelemmel a mindenséget.
„Én ölök és Én éltetek” – erre mondta rabbi Johannan: „Három kulcsot őriz a Szent kezében, amelyeket nem ad át közvetítőnek: a születés, a sors, (melyben benne foglaltatik az egészség és szerencse) és holtak feltámadásának kulcsa. Abaye azt mondta: Volt egy király, aki lopásért elítélt bűnözőt nevezett ki a kincstár őrzésére. Mivel ismerte múltját, feljegyezte magának, hogy az illető tolvaj. Kérdezték a királyt: azért írtad fel, hogy az őrök figyeljék, nehogy ellopjon valamit? A Király erre azt válaszolta, hogy önmagát akarja emlékeztetni, hogy nagy kockázatot vállal azzal, hogy esélyt adott az embernek, hogy szakítson bűnös múltjával. Ha lopni fog, kizárólag saját magát okolhatja. Hasonlóképpen az Örökkévaló tudja, hogy milyen gyengeségei vannak választott népének. A Tóra ilyen értelemben nem ellenünk tanúskodik, hanem pont fordítva. Istent emlékezteti, hogy bár kevés érdemmel bírunk, ennek ellenére könyörületet kell gyakorolnia népével. (Taanit 2a:12-2b:1)
Az Örökkévaló azt mondta Hóséá prófétának: A zsidók, Izrael fiai, vétkeznek és „nincs aki kiszabadíthat kezemből”. Isten várta, hogy a próféta ekképpen könyörögjön: „Világ Ura! Gyermekeid ők, kiválasztott néped gyermekei, Ábrahám, Izsák és Jákob fiai. Könyörülj rajtuk! Ehelyett Hóséá így szólott Istenhez: „Világ Ura! Tied az egész világ. Tudod, mit? Cseréld fel őket más néppel! Isten szörnyű haragra gerjedt és azt mondta magában: „Mit tegyek ezzel az „öreggel”? Megparancsolom, hogy menjen és vegyen el egy parázna nőt, aki majd gyermekeket szül neki. Ha siránkozik felesége miatt, majd mondom, hogy küldje el az asszonyt. Ha megteszi, én is felcserélem Izraelt egy más néppel. Erre Hóséá ment, elvette a parázna Gómér bat Divlájimot, akitől nemsokára három gyereke született. Isten mondta: Küldd el az asszonyt! Erre Hóséá: „Világ Ura! Gyermekeim vannak tőle, nem küldhetem el!” Ekkor szemrehányást tett neki az Örökkévaló: „Te, akinek kétes erkölcsű nő a felesége, te akinek gyermekei mind kurafiak, azt sem tudod, hogy tieid ők vagy sem,… te mondod, hogy nem tudod elküldeni a feleséged? …És ÉN, kinek Izrael fiai kiválasztottjaim, Ábrahám, Izsák és Jákob gyermekei….nekem mondod, hogy cseréljem fel őket más néppel!” Hóséá látva Isten haragját, kegyelemért könyörögött. Mondta neki az Örökkévaló: „Ahelyett, hogy magadért könyörögsz, népem számára kérj kegyelmet! Erre Hóséá kegyelemért esedezett népéért….és Isten elhárította a rossz végzetet Izrael felől….!” (Jalkut Simeoni: Hóséá)
Dávid király kérdezte: „Hát hol van Isten az Örökkévalón kívül, hol van oltalomnak szirtje a mi Istenünkön kívül?” (II. Sám 22/32)
Rabbi Elazar azt mondta: A jövőben, az utolsó napokban, a Szent táncot rendez az igazaknak, és közöttük fog ülni az Éden kertjében. Az „igazak” Istenre fognak mutatni ujjukkal, amint az meg van írva: “…és mondják azon a napon: Íme, ez a mi Istenünk, akire vártunk, hogy megmentsen minket. Ez az Úr; akire vártunk. (Taanit 31a/9)
Rabban Johanán ben Zákkáj mielőtt boldog Új Évet akart kívánni tanítványainak, megáldotta őket a következő áldással: „Legyen akaratod Örökkévaló Istenünk, hogy istenfélelmük épp oly erős legyen, mint a hús-vér emberektől való rettegésük!” (Bráhot 28b)
