A Jeruzsalemi Szentélyben a Szukkot-Sátoros ünnep fénypontja a Niszuch HaMajim, a víz áldozat bemutatása volt. Míg általában bort öntöttek az oltár tövébe, Szukkot napjaiban vizet.

A bölcsek (Shabbat 103b) utalást találtak erre a hagyományra a szukkoti áldozatokat leíró versekben (4Móz 29:12-34). Három versszak a mem, yud és mem betűkkel zárul, amelyek összeolvasva a májim, víz szót adják.

A víznek miért van különleges jelentősége Sátoros ünnep idején? És miért csak utalás van a  Tórában a vízre, mint italáldozatra, és miért nem egyenesen mondja?

Szukkot ünnephez két lényeges téma van társítva. Egyiket Sátoros, a másikat szüreti ünnepnek hívják. A betakarítás a teljes gazdálkodási folyamat csúcspontja – kezdve a szántással, az ültetéssel, az öntözéssel és így tovább, egészen addig, amíg a termés nem áll készen a betakarításra.

A természet összes folyamatának megfelelően kell működnie ahhoz, hogy a gyümölcsök és a szemek beérjenek a betakarításra. A Szukkoti ünnepi sátrak Izrael fiai csodálatos negyvenéves sivatagi vándorlásának állítanak emléket. Ezalatt a negyven év alatt a zsidó népet folyamatos természetfeletti jelenségek tartották fenn: a mennyei manna, Mirjam csodálatos kútja és I’sten jelenlétének védőfelhője.

A két ellentétes témával hogyan kapcsolódik össze Szukkot? A szürettel, ami való világunkba történik és az I’steni gondviselés természetfölötti birodalmával, a vándorlás csodáival?

Valójában e két téma egybevetése a Sátoros ünnep lényege. A Szukkot a kapocs a fizikai és a metafizikai világ között. Az őszi szüret összeköt minket a természet világával és I’sten közbelépte emberi világunkban a metafizikai, amikor Izrael megjelenik a történelem színpadán.

A zsidó nép csodálatos szabadulása Egyiptomból, a pusztai vándorlás, a negyven év csodái, az ígéret földjén való letelepedés és végül a mindennapi élet Izraelben összekapcsolta a való és a természetfeletti világot. Ez a híd az I’steni világ és a világunk között, amelyet a tudomány és a természet állandó törvényei kötnek. Az előbbi a gondviselő igazságosság magasztos céljára készült.

Hogyan magyarázza ez a víz és Szukkot közötti különleges kapcsolatot? A víz a teremtés legelső pillanatait idézi fel. A Tóra a teremtés kezdeti szakaszát úgy írja le, „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1:2). Még ebben az ősállapotban, a szárazföld megjelenése előtt is, I’sten végtelen bölcsessége mindent a helyére állított, ami szükséges volt ahhoz, hogy a teremtés végső formáját hozza. Így a víz az isteni bölcsességre emlékeztet bennünket, amely a világ alapjaiban lakozik.

Összefoglalva, Szukkot két témája összekapcsolja a világ fizikai természetét annak metafizikai lényegével.  Az isteni lényeg Izrael népének felbukkanásakor – a kivonulás csodáiban és a sivatagi vándorlás során – tárult fel, de valójában a világegyetem alapjaihoz nyúlik vissza. Mivel a teremtés titkai felfoghatatlanok, a Tóra csak a szukkoti áldozatokat leíró versek utolsó betűiben utal a teremtés vizeire.