A Tóra örömünnepének megtartásához azok a múltbéli szomorú események is hozzájárulnak, amelyek olykor valamiféle biztató befejezést nyertek – ha mással nem, hát a folytatás vagy az újrakezdés reményének köszönhetően. Az alábbiakban olyan tóratekercsekről lesz szó, amelyek viszontagságos úton kerültek Izraelbe, hogy ott éljék tovább a gondos munkával elkészített, nagy becsben tartott kegytárgyak életét. Olyan is van köztük, amely valamelyik megszűnt hitközség egyetlen megmaradt emléke.

Egy Szaada város környékéről Izraelbe vándorolt család ajándékozta a rechovoti Jemeni Zsidó Múzeumnak ezt a 300-350 éves tekercset. Érdekessége, hogy nem pergamenre, hanem gvilre[1] írták. Eredeti tartójában látható, amelyet fából készült nyolc borda alkot. Ezeket a tartókat vagy színes rajzokkal díszítették, vagy hímzett textillel vonták be. Maga a tekercs különbözik mind az askenáziak, mind a szefárdok által használttól. Hasábonként nem 42, hanem 51 sort tartalmaz. Kora ellenére a tekercs jó állapotban maradt, ami arra utal, hogy száraz helyen tartották. Köszönhető ez annak is, hogy a tekercs az adományozó család tulajdona volt, a saját házi zsinagógájukban használták nemzedékről nemzedékre.

Menachem Mendel Hager Lengyelországból származott, ahol Sosnowiec város rabbija volt. A második világháború kitörése után családjával és többszáz hittestvérével együtt a szibériai erdőkbe menekültek. Három nehéz év után egy küldöttséggel felkerestek egy orosz tábornokot, akit sikerült rávenniük, tegye lehetővé számukra, hogy kivándorolhassanak a Szentföldre. Búcsúzáskor a tábornok átadott a küldöttségnek egy sáros jutazsákba csomagolt tárgyat azzal a megjegyzéssel, hogy zsidó származású apja kérte, juttassák el Erec Israelbe. Egy tóratekercs volt az, amivel 1943-ban szerencsésen meg is érkeztek. A tekercs éveken át vándorolt a bat yami közösségek között; mindig éppen oda került, ahol szükség volt rá, mert a meglévőt javították. A Covid járvány idején egy kis szamáriai település közössége kérte kölcsön, ahol kiderült, hogy az egyik lakos, akit felhívtak a Tórához, Hager rabbi leszármazottja…

A Yad Va’sem Múzeumban látható a lipcsei Brody zsinagóga tóratekercse, amelyet 60 évvel a hírhedt Kristályéjszaka után, 1998-ban fedeztek fel. A legtöbb tekercset meggyalázták vagy megsemmisítették az esztelen pusztítás alkalmával. Egyike ez azon ritka kegytárgyaknak, amelyeknek sikerült kideríteni az eredetét.

A Szentföldre irányuló illegális zsidó bevándorlás egyik nagy tragédiája a Patria nevű angol hajó elsüllyesztése volt 1940. november 25-én, amelyet a Hagana, a földalatti zsidó katonai szervezet emberei hajtottak végre. A cél annak a megakadályozása lett volna, hogy a hajó utasait a britek Mauritius szigetére szállítsák, de a túlméretezett robbanás a hajó pusztulását és több mint 200 menekült vízbe fulladását okozta. Az utasok között volt a Hamburger házaspár, Bernhard és Johanna, akik egy évvel azelőtt sikeresen Palesztinában letelepedett lányukhoz akartak csatlakozni. A németországi Wiesloch városából származtak, ahol akkor már nem maradtak zsidó lakosok, így a házaspár magával hozta az egykori közösség tóratekercsét. Bernhard a robbanás után a tengerben lelte halálát, felesége partot ért, de az angolok elfogták és gyűjtőtáborba zárták. A tekercset egy másik menekült mentette ki a vízből és visszaadta a családnak. Ma méltó helyen, egy izraeli holokauszt dokumentációs központban tekinthető meg.

 

Forrás

 

Jegyzet: 

[1] „…oly állatbőrt jelent, melyről a szőr le van kaparva, anélkül, hogy a bőrről egyes rétegek lehámoztattak volna.” Budapesti Országos Rabbiképző Intézet értesítője, 1901. 20. oldal