(Vagy mégis?)

Ismét egy zsidó élettel foglalkozó sorozat, és ismét a Netflixen. A címe: Nobody Wants This (Senki sem akarja ezt, másik fordítását lásd a főcímben), egy amerikai modern rabbi és vallástalan új párja a főszereplők. A cselekményt akár fordulatosnak is mondhatnánk, bár sokszor kiszámítható – beleértve a befejezést, amelyben az alkotók a két lehetőség közül a valószínűbbet választották.

Kívülállók kaphatnak belőle némi információt a mai zsidó életről, de közel sem annyit, mint például a 2020-ban bemutatott Unorthodox című sorozatból. Nem csoda, hiszen a modern amerikai zsidók életvitele, eltekintve a vallási hagyományok gyakorlásától, igencsak hasonlít a nem zsidó környezetre. A rabbi úgy fest, mint bármely hasonló korú szakállas férfi (a hősnő az elején össze is téveszti egy ilyennel), mindössze „munkaruha” gyanánt visel kipát. Tipikus jiddise máménak álcázott anyja csak látszólag ragaszkodik a kóser koszthoz: amikor nem látják, leeszi a sertéshúst a korábban megvetően szemétbe dobatott ételről. Mégis igyekszik megakadályozni, hogy fia egy „sikszével” járjon, ahogy a közösség nőtagjai is lázadoznak az idegen befogadása ellen – és nem csak azért, mert a „szexi rabbi” elhagyott menyasszonya is köztük van. Persze ha betérne, mindjárt más lenne a helyzet. Merthogy Joanne (Kristen Bell) modern felfogású vallástalan személy, azaz nem tartozik egyetlen egyházhoz sem. Nővérével, aki „legjobb barátja és legrosszabb ellensége”, egy sikeres, szexközpontú podcastot vezet, amelynek az a célja, hogy nyitottá és magabiztossá tegye a hallgatókat. Így hát magától értetődő, hogy Joanne az első találkozásukon egyenesen felteszi a rabbinak a kérdést: szexelhetsz? Noah pedig az igenlő válasz után visszakérdez: kicsit sem vagy zsidó? Ez ugyanis igencsak fontos lenne számára egy gyorsan komollyá váló párkapcsolatban.

Egy magyar nyelvű internetes oldalon a pozitív hozzászólások között többen kiemelik a Noah rabbit játszó Adam Brody megnyerő személyét. Nem, nem a szerepét, mert a filmet általában csupán a „hosszú munkahét után jóleső kikapcsolódás” kategóriába sorolják. Hogyha mindössze ennyi volt az alkotók célja, hát sikerült elérniük.

Karin Arad izraeli újságíró szerint főként a két főszereplő közötti kapcsolatban rejlik a titok: mindenki ilyen ideálisnak ábrázolt párkapcsolatra vágyik és arra, hogy kívülről is annak látszódjék. A részletek miatt azonban eléggé sántít a dolog: a rabbi egy hároméves kapcsolatból kilépve azonnal készen áll egy másikba kezdeni, ráadásul olyan hölggyel, aki éppen a fordítottja annak, amit ő keres. Ezen túlmenően a zsidósághoz kapcsolódó legtöbb ábrázolás sztereotip, felületes és sokszor bugyuta. Nem életszerű például, hogy egy felnőtt nő (Joanne), ha nincs is semmi köze a valláshoz, nem ismeri a „salom” vagy a „sabat” szó jelentését.

A sorozat készítői elárulták, hogy a Los Angeles-i Wilshire Boulevard Temple vezető rabbijának tanácsát kérték ki, aki reformrabbi, és ennek megfelelően a filmben bemutatott, külvilággal szembeni ellentétek inkább könnyebb fajsúlyúak, sokszor kifejezetten szórakoztatók. A valóságban azonban egy hite iránt elkötelezett (?) rabbi (aki fedetlen fejjel mond áldást a péntek esti gyertyagyújtásnál, ezért a kérdőjel) és egy teljesen vallástalan nő között sokkal súlyosabb problémák létezhetnek. A rabbi meglehetősen lazán szemléli a konfliktusokat, amelyek kezelése inkább a környezetében nyüzsgő nőkre hárul. Végül senki nem old meg semmit, és Joanne sem akar betérni. A kettő (mármint a főrabbi-állás és a nem zsidó barátnő) nem megy együtt – jelenti ki a rabbi, és ez a mondat nem csak a film, hanem egyben a kapcsolat végét is jelentheti. Vagy mégsem? Egy újabb évadból kiderülhetne…