Egyes számban és nagybetűvel írva a cím második szavát – a Könyv népe – egyértelmű lenne, hogy arról az iszlám által alkotott kifejezésről van szó, amely a Biblia elismerését, ezáltal a zsidó és keresztény hívők tiszteletét fejezi ki. Most azonban a mai Izraelben kiadott, elsősorban hazai szerzők által írt könyvek sorsáról számolunk be. Az izraeli könyvpiacot a sajtó már húsz évvel ezelőtt eltemette, és láss csodát, most ismét haldoklik – márpedig ehhez vagy új életre kelt korábban, vagy túlélte saját temetését. Az mindenképpen sajnálatos tény, hogy manapság a lakosok 50 százaléka havi egy kötetnél nem olvas többet, így izraeli szerző háromezer példányban eladott könyve már bestsellernek számít.
2008 és 2014 között az izraeli könyvpiac igencsak viharos életet élt. Köszönhető ez két könyvnagyhatalom – a Steimatzky és a Tzomet Sfarim – közötti élet-halál harcnak. Ez az agresszív verseny eredményezte a „négyet százért” akció, azaz négy könyv száz sekelért piacra dobásának korszakát. Ezt az erjedést kívánta megakadályozni a 2014 elején életbe lépett, a honi irodalom és létrehozói védelmében hozott törvény[1]. Lényege az volt, hogy hazai szerző művét a megjelenéstől számított másfél éven át állandó áron kellett árusítani (tehát nem sorolhatták be az akciós könyvek közé), ezen felül meghatározta a minimális alkotói honoráriumot. Ebből az olvasók csak annyit értettek, hogy az akció nem érvényes ezekre a könyvekre, ezért sokkal kevesebben vásároltak belőlük. A törvény 2016-ig volt érvényben.
A Steimatzky könyvterjesztő vállalat 1920-ban nyitotta első boltját Tel-Avivban, főként angol nyelvű könyvekre alapozva. Ugyanabban az időben már voltak kirendeltségei Damaszkuszban, Alexandriában, Kairóban és Bagdadban. Az évtizedek során akadtak riválisai, amelyekkel egyszerűen bánt el: megvásárolta a vállalkozásokat. Ennek köszönhetően az 1990-es évekre az izraeli könyvpiac 80 százaléka a kezében volt, így megengedhette magának, hogy fenntartsa a magas árakat. Egyetlen komoly vetélytársa mégis akadt, a két nagy kiadóval fogódzó Tzomet Sfarim, amely kezdetben sérült, majd a kétezres évek elejétől új könyveket árusított bevásárlóközpontokban és egyéb forgalmas helyeken. További előnye volt, hogy sikerült az árut bizományban megkapnia, így csak az eladott példányok után fizetett a kiadóknak. A két nagyhatalom közötti versengés eredménye lett az állandó akciós árusítás, amelynek az írók érthetően nem örültek. Persze ez sem volt egyértelmű. Volt, aki megalázónak tartotta a szupermarketek akcióihoz hasonlított kedvezményeket, mások jó ötletnek találták, hogy a vevőkör kiszélesedik, a keresett mű mellett választhatnak esetleg ajándékba szánt könyvet vagy olyan kevésbé ismert szerző írását, amire nem valószínű, hogy egyébként kiadták volna a pénzt. Az biztos, hogy az írók részesedése, amelyet az eladott példányok után állapítottak meg, drasztikusan csökkent, és ahogy egyik képviselőjük mondta: választhattak az azonnali halál és a haldoklás között. A két terjesztő persze egymásra mutogatott, belekeverve vádaskodásaikba még a szefárd-askenázi ellentéteket is. Csökkent a kiadók haszna, akik ezért inkább az eladhatóságot tartották szem előtt az igényesség rovására, mind a tartalmat, mind a formát illetően. Egyre gyakoribb lett, hogy a kiadásra elfogadott kéziratok szerzői kénytelenek voltak finanszírozni a költségek egy részét, ha viszont akarták látni a polcokon munkájukat.
Mára tovább változtak az arányok: elsősorban az olvasók száma csökkent, követve a világi trendet. Aki pedig olvas, az nem feltétlen a héber irodalmat választja. Megváltozott a kínálat a szépirodalom rovására: az akciós polcokon sokasodnak a gyakorlati útmutatást nyújtó kiadványok a helyes befektetésről, a meggazdagodáshoz vezető útról; életviteli tanácsok, krimik és könnyed, szórakoztató, többségükben idegen nyelvről héberre fordított könyvek sorakoznak a könnyebben eladhatók között. Az izraeli szerzők azért nem hagyják abba a munkát. Egyikük, a hat regényt és egy gyerekkönyvet maga mögött tudó Matan Hermoni elmondta, képtelen lenne megélni az írásból, ezért szerkesztőként és egyetemi előadóként végzett munkájából biztosítja a megélhetésre valót. Annál viszont, hogy hány példányt adtak el a könyveiből, sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy hányan olvasták el őket.
Forrás
Jegyzet
[1] Magyarországon 2024. október elsején lépett érvénybe a könyvek árkötöttségére vonatkozó törvény, amelynek értelmében az új könyvekre a megjelenéstől számított 365 napon belül maximum 10% kedvezmény adható.
