Az e heti tórai szakasz elmond két fő történetet. Az első: Szárá, Ávráhám feleségének halála és eltemetése. A második elmondja, hogy Ávráhám miként gondoskodik fiáról, Jichákról azáltal, hogy segít neki feleséget találni.

Mindig, amikor a Tórát, Mózes öt könyvét tanulmányozzuk, gondoljunk arra, hogy a Tóra nem csupán törvényeket, a zsidó nép és az emberiség történetét írja le, hanem a mi élesebb látásunkat, a mi javunkat szolgálja. A Tóra köti a zsidó népet I-tenéhez. A Rámbán, Náchmánidész misztikus szemléletét követve írja a Tórához készült előszavában, hogy annak minden egyes szava és betűje az Ö-való neveinek egyike. Amikor tanulmányozzuk, vagy kimondjuk valamelyik versét, azáltal közelebb kerülünk I-tenhez, illetve az Ö neveihez.

Valójában mi is a név? Mi az Ö-való neve?

A név azt fejezi ki, hogy miként szólunk egy másik lényhez. Amikor szólítjuk embertársunkat a nevével, bensőséges kapcsolatot ápolunk vele, attól függetlenül, hogy milyen hosszan, vagy milyen röviden beszélünk hozzá.

Amikor tanulmányozzuk a Tórát, többek között az Ö-való neveit ismételjük, folyamatosan beszélgetünk Vele és elmondjuk Neki gondolatainkat. Szólítjuk Őt nevei által, és közelebb kerülünk Hozzá azáltal, hogy megpróbáljuk megérteni a Tóráját, az Ő nekünk szóló üzenetét. Viszonzásképpen irányít minket tanulmányainkban. Ezért javasolja a Sulchán Áruch, a zsidó mindennapok törvényeinek kézikönyve, hogy minden Tóratanulás előtt egy rövid imát kellene mondanunk, ami által megfelelő és igazi képet kaphatunk arról, amit tanultunk, amit olvastunk. Azt mondják, “amikor imádkozunk, az Ö-valóval beszélgetünk, amikor a Tórát tanulmányozzuk, I-ten beszél hozzánk.”

Az elmondottakból láthatjuk, hogy nincs felesleges szó, vagy felesleges mondat a Tórában.

E heti szidránk elsősorban két fontos eseménnyel foglalkozik: Szárá halála és az ezt követő eltemetése. A második történet: Jichák leendő feleségének megkeresése.

Az elsőből határozottan láthatjuk, hogy a Szárának vásárolt temetkezési hely kiemelt fontossággal rendelkezik: ez az első lépés ahhoz, hogy a zsidó nép tulajdonába menjen át Izrael országának egész területe. Emlékezzünk Rási szavaira, amelyek a Tórának erre a részére vonatkoznak: Rási kérdésessé teszi azt, hogy elbeszélés-e ez a történet, vagy inkább egy törvényt tartalmaz, majd elmagyarázza, hogy a Tóra egy fontos alapelvet akar tanítani. Az egész földet az Ö-való teremtette és Ö hozzá tartozik; ezért egyedül Ő választhatja ki azt, aki tulajdonában tartja és benépesíti a Föld bármely részét, különösen a Szentföldet.

Ily módon Ávráhám, amikor jogszerűen tulajdonjogot szerez arra a földre, amely Szárá temetkezési helye lesz, ezzel megveti a lábát Izrael földjén. Mindebből láthatjuk, hogy a B’résit könyve többek között azt írja le, hogyan alapozta meg Ávráhám, hogy utódai, tehát a ma élő zsidók jog szerinti tulajdonosai legyenek a földnek, vagyis leírja a Máchpélá barlangjának szabályszerű megvásárlását.

A zsidóságra jellemző tolerancia biztosítja a szabad vallásgyakorlást minden felekezet számára. Tudjuk, hogy a Máchpélá barlang belső tere nem olyan nagy, de úgymond mégis belefér szinte az egész világ.

 

B. Schmidt Dániel