A hanuka szó felavatást jelent, kiszlév hó 25-én kezdődik és nyolc napig tart. Az ünnep történelmi eredetű, a maroknyi Makkabeus csapat szír-görögök feletti győzelmére és a Szentély újraavatására emlékezünk, illetve ünnepeljük.

Az időszámításunk előtti II. században Antiochus, az őrjöngő került a trónra Júdeában, aki az addig vallási önállóságban élő zsidók számára korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy ezzel elősegítse a hellenizmus térhódítását. Antiochus tudta, hogy a zsidó vallás lényegét, többek között a Tóra törvényeinek betartását kell megakadályoznia. Tehát megtiltotta a Tóra olvasását-tanulását, a szombat és az ünnepek megtartását és a körülmetélést. Tudjuk, hogy mind a három dolog nagyon fontos egy zsidó ember számára. Be nem tartásuk és be nem tarthatóságuk a zsidóságtól való eltávolodást és idővel annak teljes elhagyását jelenti. Ezzel a rendelkezésével a zsidóságot nem fizikai értelemben kívánta elpusztítani, hanem szellemiségében ítélte halálra!

Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban a Hasmóneus családból származó Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd utána fia, Júda Makkabi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat hatalmas győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett. Megtisztították a Szentélyt, hiszen bálványimádásra használták. Tele volt szobrokkal és az oltáron még disznóáldozatot is bemutattak. Az újraszenteléshez azonban főpapi pecséttel ellátott olajra lett volna szükség, melyet korsókban tároltak. De sajnálatos módon a korsókat összetörték, az olaj kifolyt, illetve ami maradt bennük, azt már nem volt szabad felhasználni, mivel az már nem számított kósernek. Azonban egyetlen épen maradt korsót mégis találtak, mely már magában csoda volt! Ezzel az egy napra elegendő olajjal szentelték fel újra a Szentélyt (hánukát hábájit). Ez az egy napra elegendő olaj viszont nyolc napig égett! Pontosan annyi ideig, amennyi idő kellett ahhoz, hogy frissen préseljenek új olajat, és azt a Szentélybe is szállítsák. Ebben rejlik Hanuka csodája!

Mint írásom elején említettem, a hanuka szó felavatást jelent. Más magyarázat szerint a szó utal az ünnep dátumára is! A „hánu” szó azt jelenti, hogy pihentek, megpihentek. De mikor? Erre ad választ a szó másik fele, azaz a hanuka szó két maradék betűje a „káf”, melynek számértéke 20, és a „hé” betűk, aminek számértéke 5. A két betű számértékét összeadva megkapjuk az ünnep pontos napját, azaz 25-ét. Kiszlév hónapban vagyunk, tehát megpihentek kiszlév 25. napján. E csodára emlékezve gyújtjuk meg a gyertyáinkat a hanukiában!

A Talmudban kétféle hagyomány található a gyertyagyújtás rendjét illetően. Nézzük meg a kor két nagy szellemi tanítójának Sámájnak és Hillélnek a vitáját, ők hogyan magyarázták ezt a kérdést! Mindketten tanházakat alapítottak, az egyik Bét Sámáj, azaz Sámáj háza, a másik Bét Hillél, azaz Hillél háza volt.

Sámáj iskolája szerint nyolc gyertyával kell kezdeni, és minden nap eggyel kevesebbet gyújtani, Szerinte ugyanis ahogy haladunk előre a napok számában, úgy haladunk kifelé a csodából.

Hillél iskolája szerint éppen fordítva kell tennünk! Egy gyertyával kell kezdenünk, és ahogy haladunk előre a napok számával, úgy mindig egy gyertyával többet kell gyújtanunk! Hiszen a csodában is gyarapodunk a napok előre haladtával. A gyakorlat az utóbbit követi! Tehát a legfontosabb vallási szertartás az, hogy minden este meggyújtjuk a gyertyákat a hanukiában. A hanukiának, azaz a hanukai gyertyatartónak, ami nem tévesztendő össze a menórával, kilenc ága van. Nyolc gyertya vagy mécsestartó és középen vagy az elején, ritkább esetben a talapzaton egy gyertya vagy mécsestartó, ami a szolgagyertya (sámás vagy sámesz) helye. Erre azért van szükség, hogy nehogy valaki is beleszámolja az ünnepre gyújtott gyertyák számába a szolgagyertyát is!

 

 

A sámás segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az első nap egy plusz egy gyertyát, a második napon kettő plusz egy gyertyát és így tovább, míg a nyolcadik napon nyolc plusz egy gyertyát gyújtunk. A lángokat hétköznap közvetlenül napnyugta után már meg kell gyújtani. Péntek este először a hanukai lángokat, majd utána a szombati gyertyákat gyújtjuk. Szombat kimenetelekor pedig a hávdálá után gyújtjuk a hanukai lángokat!

A hanukiánkat tegyük az ablakba, hogy hirdessük a csodát. De tehetjük az ajtó mellé is, hiszen ha belépünk a házba, akkor a mezüze az egyik oldalon, hanukia a másik oldalon, tehát micve jobbról és micve balról is! Nagyon szép szokás, ha a családban mindenkinek van saját hanukiája!

Honnan, melyik irányból tegyük a hanukiába a gyertyákat és melyik irányból gyújtsuk meg őket? Szemben állva a hanukiával, jobbról bal felé haladva helyezzük be a gyertyákat, és visszafelé, balról jobbra gyújtjuk meg őket! De előtte elmondjuk az áldásokat! Kezünkbe vesszük a szolgagyertyát, elmondjuk vagy elénekeljük az áldásokat, majd elénekeljük a Máoz cur című dalt és közben gyújtjuk meg a gyertyákat, mécseseket balról jobb felé haladva!

 

 

 

 

A hanukai gyertyák meggyújtása előtt az alábbi áldásokat mondjuk el:

Bárucḥ Átá Á-donáj, E-lohenu Melecḥ Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vecivánu lehádlik nér sel hánuká.

Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Királya, aki megszentelt bennünket parancsolataival, és meghagyta nekünk a hanukai lángok gyújtását.

 

Bárucḥ Átá Á-donáj, E-lohenu Melecḥ Háolám, seászá niszim láávotenu, bájámim háhem bázmán háze.

 Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Királya, aki csodákat művelt őseink idején, az akkori időkben, ezekben a napokban.

 

Csak az első napon hozzátesszük a következő áldást is:

 Bárucḥ Átá Á-donáj, E-lohenu Melecḥ háolám, sehecḥejánu vekimánu vehigijánu lázmán háze.

Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Királya, aki életben tartott, megőrzött bennünket, és hagyta megérnünk ezt a napot.

 

Máoz cur jesuáti, lecḥá náe lesábeácḥ.

Tikon bet tefiláti, vesám todá nezábeácḥ.

Leet tácḥin mátbeácḥ, micár hámnábeácḥ.

Áz egmor besir mizmor, chánukát hámizbeácḥ.

מָעוֹז צוּר יְשׁוּעָתִי, לְךָ נָאֶה לְשַׁבֵּחַ.

תִּכּוֹן בֵּית תְּפִלָּתִי, וְשָׁם תּוֹדָה נְזַבֵּחַ.

לְעֵת תָּכִין מַטְבֵּחַ, מִצָּר הַמְנַבֵּחַ.

אָז אֶגְמֹר בְּשִׁיר מִזְמוֹר, חֲנֻכַּת הַמִּזְבֵּחַ.

 

Íme a dal, két különböző előadásban: