Minden különbözősége, egyéni arculata és a jellegzetes keleti behatások ellenére Izrael mégis leginkább egy nyugati országhoz hasonlítható, annak pozitív és negatív vonásait beleértve. Az utóbbiak közé tartozik a szinte a világon mindenhol emelkedést mutató válási statisztika. Ebbe adunk most betekintést olvasóinknak.
A látványos és örömmel teli tradicionális zsidó házasságkötési szertartásról bizonyára mindenki többet tud, mint a válásról. Tudjuk, hogy a házasságlevélben a férj megjelöli azt az összeget, amely elhalálozása vagy válás esetén a feleségnek jár. Manapság a boldog vőlegény általában olyan, a kötelezőn felüli summát írat be, amelynek kifizetése nem lenne könnyű feladat, de ténylegesen erre nem is kerül sor.
Mintegy ezer évvel ezelőttig a férjnek joga volt elűzni a feleségét annak beleegyezése nélkül (az „elválni” és „elűzni” szavak a héberben egy tőről fakadnak), vagy akár második feleséget is vehetett mellé. Gerson ben Júda rabbi (rabbénu Gersom, kb. 960–1040) azonban ezt megtiltotta, és azóta a helyzet megváltozott. A feleség beleegyezése is szükséges, és ha ennek hiányában a férj mégis a válás mellett dönt, annyit kell kifizetnie, amennyit az asszony kér, függetlenül a szerződésben foglalt összegtől. Ha viszont a feleség az, aki a válást szorgalmazza, akkor be kell érnie kevesebbel, de az is megtörténhet, hogy ő fizet a férjnek. A legritkább esetben előfordul, hogy a feleség semmiképpen nem akar válni, ekkor a rabbinikus bíróság, ha helyrehozhatatlannak ítéli a házasságot, engedélyezheti a férjnek válás nélkül a második feleséget. A férj halála esetén sincs jelentősége az összegnek, miután az asszonyt ilyenkor legalább a vagyon fele illeti meg, ami általában több, mint amennyit a szerződésbe foglaltak.
A leírtak ellenére meglepően magas a válások száma az izraeli zsidó lakosság körében. Az izraeli KSH (ha-Lishka ha-Merkazit le-Statistika) adatai szerint 2023-ban 1,2 százalékkal csökkent a válások száma az előző évhez képest, ám a számadat így is magas: országszerte 10.838 pár vált el a rabbinikus bíróságokon. Különösen meglepő, hogy a listát Jeruzsálem vezeti, ahol 715, míg a második helyet elfoglaló Tel-Avivban „csak” 575 pár vált el. Arról nem szól a statisztika, hogy az esetek között hány vallásos és hány nem vallásos pár volt, ugyanis az utóbbiak is a rabbinátuson kénytelenek házasodni, feltéve persze, ha mindketten zsidók. Polgári esküvő nincs Izraelben, viszont a külföldön kötött házasságokat a belügyminisztérium éppúgy bejegyzi, mint a belföldieket. A válást a rabbinikus bíróság mellett családjogi bíróság is intézheti.
A zsidó vallásjog nem ismeri a házasság egyoldalú felbontását, és ez, bár első olvasásra kedvezőnek tűnik a felek számára, súlyos bonyodalmakhoz vezethet. Történetesen abban az esetben – amire főként háborúk után volt példa –, amelyben a férjet eltűntnek nyilvánítják, így a feleség nem kaphat válólevelet és addig nem mehet újra férjhez, amíg minden kétséget kizáró tanúvallomásokkal bizonyítani tudja, hogy megözvegyült. A hamis tanúvallomás igen nagy kockázattal járt, mert ha idővel a férj mégis előkerült, akkor a feleség részben elveszítette vagyoni igényeit mindkét házastársával szemben, részben az esetlegesen második házasságából született gyerekei mamzernek[1] számítottak. Az abszurd helyzeten azzal igyekeztek enyhíteni, hogy a hagyományosan kötelező szóbeli tanúskodás mellett jól megalapozott közvetett bizonyítékokat is elfogadtak.
A fent említett statisztikai adatokra visszatérve hozzá kell tenni, hogy a nem vallásos izraeli fiatalok körében az utóbbi évtizedekben – részben a válás bonyolult módjának betudhatóan – elterjedtté vált a házasságkötés nélküli együttélés. Ezeket az élettársi kapcsolatokat nem kötelező, de be lehet jegyeztetni, akárcsak a megszűnését, amely – ha egyik félnek sincsenek követelései a másik felé – semmilyen bírósági procedúrával nem jár.
Jegyzet:
[1] A zsidó vallás szerint tilos férjes asszonynak más férfivel nemi kapcsolatot létesíteni, és ha ez mégis megtörténik és netán a kapcsolatból gyerek származik, az mamzernek (fattyúnak) számít, mint ahogy az az utód is, aki a Tóra által tiltott vérfertőzésből született.
