Kiskunhalason a Szilády Áron utca 32-es számú ház előtt két botlatókövet helyeztek el december 1-én Guttmann Sándor, Guttmann Imréné és Guttmann Imre emlékére.

A botlatókövek elhelyezését unokahúguk, a háború után született Guttmann Katalin kezdeményezte, aki egyik nagybátyját sem ismerhette. A családról alig tudni valamit, utolsó lakhelyük ez a cím volt, gabonakereskedéssel foglalkoztak, Pápáról jöttek Kiskunhalasra. A megemlékezésen részt vett Kuris László alpolgármester, Kirschner Péter a MAZSIKE elnöke, Mester Sándor népművelő, történelemtanár és Ritter Nándorné a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnöke, akinek az eseményen elmondott beszédét olvashatják.

Tisztelt emlékezni összegyűlt Közösség!

Holokauszt

A szó teljesen elégő, teljesen elpusztuló áldozatot jelent. De számunkra, a szó egyet jelent, elpusztított hittestvéreinkkel. Kiknek bűne csupán annyi volt, hogy zsidónak születtek. Elborzadva, lélekben megtörve gondolunk a gomolygó füstre, melyben drága szeretteink teste hűlve sült. Az élet a tovaszálló füstben oszlott szét. Az édes emlékek, a kis csínytevések, a hajdani találkozások, a közösen megtartott ünnepek, randevúk, vágyak és érzések lettek egy pillanat alatt semmivé, holt reménnyé, arctalan, és mostanra talán már a megkopott fényképekről ismeretlenül ránk mosolygó személyekké. Rájuk emlékezünk ma, és rájuk emlékezünk minden nap. Emlékezünk és emlékeztetünk. A lerakásra kerülő kövek feladata ugyanez, emlékeztetni. Emlékeztetni, azokra, akik után e kövön, köveken kívül nem maradt más, csak az emlékük. Emlékek, melyek halványodnak, felejtődnek. A mai megemlékezés a Holokauszt 80 emlékév kiskunhalasi záróprogramja is egyben. Valami lezárul, és valami újra kezdődik, mint a tóraolvasása, a végére érünk, és már kezdjük is elölről! A Tóra első betűje a bét, az utolsó betűje a lámed. A két betűt összeolvasva a lév szót kapjuk, mely azt jelenti, hogy szív. Valami lezárul, és valami újra kezdődik, de egy valami nem változik, a szív. Szívünkben ott vannak ők, akik valaha a családunkat jelentették, és ott vannak ők is nagyon sokan, akik után nem maradt más, csak a kő.