József, apja Jákob szemefénye, akit testvérei gyűlöltek különcsége, piperkőcsége, árulkodó természete és furcsa álomfejtő képessége miatt börtönben sínylődik. Megfejti Fáraó borkostoló és kenyérsütő mesterei álmait, melyek jelentésük szerint megvalósulnak: a borászt visszahelyezik funkciójába, a péket felakasztják!  József kérése:  “Csak emlékezz meg rólam magadban, amint jó dolgod lesz és kérlek tegyél velem kegyelmet: említs meg engem Fáraónál és vezess ki engem ebből a házból. Mert elloptak a héberek országából, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vetettek.” (I.M.40/14-15) A főpohárnok megfeledkezik Józsefről, ezért további két évet kellett börtönben töltenie.

Felvetődik a kérdés: Kizárható, hogy József ad absurdum megérdemelte, hogy eladták testvérei? Csúsztatott azt állítva, hogy „elloptak a héberek országából, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vetettek engem”. József mindenben ártatlannak tartotta magát azt állítva, hogy soha nem követett el semmilyen vétkes cselekedetért.”

József életének kezdeti szakaszában abban a tudatban élt, hogy az őt ért bajok merő igazságtalanságok voltak. Pedig, mint kiderült, kíméletlen, volt testvéreivel, embertársaival.

A sütőmester már nem tudott változtatni semmin, és azzal, hogy József megmondta, hogy akasztófára kerül, élete utolsó három napját keserítette meg. Potifárnéval történt afférben sem volt teljesen makulátlan.  Talmud bölcsei szerint a bizonyos napon Józsefnek az volt a szándéka, hogy kielégítse az asszony vágyait. Az, hogy a liezon ez egy látomás miatt nem történt meg, teljesen mellékes, a körülmények nem mentesítik József elhatározását.

A börtönben töltött újabb két év változást hozott József életében. Tudatosodott benne, hogy a főpohárnok elfelejtette őt. Ezen túl rájön, hogy végsősoron mindenki elfelejtette: apja nem keresi, testvérei nem érdeklődtek utána. Már senki sem volt kíváncsi rá. Tudatosodik benne, hogy a helyzet, amibe került, eddigi magatartásával függnek össze. József megváltozik, megszűnik kíméletlensége, és rájön, mekkorát tévedett azzal, amikor igazságtalannak ítélté meg sorsát. Egyedfejlődése nagyszerű pillanatában világossá vált, hogy a helyzet amibe került előbbi életének következményei. Rájön, hogy ha a főpohárnok megemlékezik róla és kihozza a börtönből, legfeljebb álomfejtő lett volna belőle, amiből százával vannak Egyiptom földjén.

A valóság az, hogy József még nem állt készen nagy sors-feladat megvalósításához. Vagy fordítva: álmai nem voltak készek a megfejtésre, és vele a hét szűk esztendő kezelésére.

Mi a történet tanulsága? Az ember, életének kudarcosnak ítélt időszakában két fogalommal kell számolnia, szem előtt tartania. A személyes felelősség tudat, ahogy az ember feladatához, embertársainkhoz viszonyul. A másik a sorsunk, mint isteni akarat, szándékaink nem feltétlenül akkor és úgy kerülnek megvalósulásra, ahogyan és amikor azt és ahogyan szeretnénk.

„Isten megszabta a sötétség végét” (Jób 28:3).

Izrael több mint egy éve mint rossz álom börtönében szenved. Nincs magyarázat mi okból kell ezt az óriási személyi és anyagi vesztességet elviselni. Hogy mi ennek oka, senki sem tudhatja. A fenti idézet tanítja, hogy Isten előre megszabta, Izrael meddig kell a háborúból fakadó

sötétségben élnie. Hanuka fényei annak az időnek az előképét vetítik elő, amikor a rossz álom eltűnik és béke fénye ragyogja majd be a világot.

„ Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a menyekben;

de a szél átvonul s megtisztítja azokat! (Jób 37/21)

Hozzon Hanuka fénye békét Izrael népének! Ámen!