וַיֹּאמֶר פַּרְעֹה אֶל יַעֲקֹב כַּמָּה יְמֵי שְׁנֵי חַיֶּיךָ: וַיֹּאמֶר יַעֲקֹב אֶל פַּרְעֹה יְמֵי שְׁנֵי מְגוּרַי שְׁלשִׁים וּמְאַת שָׁנָה מְעַט וְרָעִים הָיוּ יְמֵי שְׁנֵי חַיַּי וְלֹא הִשִּׂיגוּ אֶת יְמֵי שְׁנֵי חַיֵּי אֲבֹתַי בִּימֵי מְגוּרֵיהֶם:

És fáraó szólt Jákovhoz: „Mennyi életed éveinek napjai?” És Jákov felelt fáraónak: „Vándoréletem éveinek napjai százharminc év; kevés és szomorú volt életéveim napjainak sora és nem érték el őseim életéveinek napjait vándorlásuk idejében”. (1M47/8-9)

 

Jákov és a fáraó találkozásakor a fáraó megkérdezi Jákovot a koráról. Jákov hosszasan válaszol, és elmagyarázza, hogy nagyon nehéz életet élt, benne kevés jóval, nem úgy, mint az ő atyái. Ezt a párbeszédet nehéz megérteni. Furcsa, hogy mindazok közül, amit a fáraó kérdezhetett volna Jákovtól, úgy döntött, hogy a korát kérdezi tőle. Ugyanilyen rejtélyes Jákov hosszadalmas és látszólag pesszimista válasza az elszenvedett fájdalmakról.

 

Rámbán és Rásbam elmagyarázza, hogy Jákov rendkívül öregnek tűnt, és a megjelenése annyira megdöbbentette a fáraót, hogy úgy érezte, meg kell kérdeznie Jákovot, hány éves is valójában. Jákov azt válaszolta neki, hogy bár nagyon idős ugyan, de a sok nehézség miatt, amin életében keresztülment, még öregebbnek látszott.

Továbbra is nehéz kérdés, hogy miért adott Jákov ilyen pesszimistának tűnő választ. Rabbi Aharon Leib Shteinman azt sugallja, hogy Jákov nem akarta felkelteni a fáraó féltékenységét, ezért hangsúlyozta életének nehézségeit.  Függetlenül attól, hogy mi volt az ő válaszának az oka, a bölcsek kritikusak Jákov-val szemben, és megjegyzik, hogy szigorú büntetést kapott ezért a párbeszédért. A Daat Zekénim egy megdöbbentő midrást idéz:

„Amikor Jákov azt mondta: „Kevesek és rosszak voltak életem napjai”, a Szent így szólt hozzá: „Megmentettelek Észavtól és Lávántól, visszahoztam neked Dinát és Józsefet is, és te panaszkodsz az életedről, hogy kevesek és rosszak voltak azok?! Az életed, a szavaid száma alapján lecsökken úgy, hogy nem éred meg atyád, Jichák életkorát. Mert Jichák 180 évet élt, Jákov pedig csak 147 évet élt”.

Ez a Midrás bírálja Jákovot, amiért kevésnek és rossznak jellemezte az éveit.[1] Büntetésként Jákov minden egyes szó után egy évet veszített ebben a párbeszédben, ami 33 szót jelent, és az apja 180 éve helyett csak 147 évet élt meg.

Két nagyon fontos dolog vezethető le ebből a Midrásból. Az első rabbi Chaim Shmuelevitz[2] metsző megfigyelése, aki rámutat, hogy maga Jákov csak 25 szót használt – a maradék 8 szó a Tóra leírásából származik, amikor a fáraó először kérdezte Jákovot a koráról. Érthető, hogy Jákovot megbüntették a saját életének negatív értékelése miatt, de miért kellene megbüntetni a fáraó kérdése miatt?

Ráv Shmuelevitz elmagyarázza, hogy Jákov azért nézett ki ilyen öregnek, mert így viszonyult a szenvedéseihez. Ha nem érezte volna magát ennyire negatívan az életével kapcsolatban, akkor soha nem tűnt volna ilyen öregnek, és soha nem késztette volna a fáraót arra, hogy nyomban megkérdezze a korát. Így, ugyanúgy, ahogyan 25 évet vesztett a fájdalmaihoz való hozzáállása miatt, még 8 évet is vesztett, mert ugyanezen hozzáállása miatt nézett ki úgy, hogy a fáraó egyáltalán feltette a kérdést. Ez arra tanít bennünket, hogy az ember belső hozzáállása visszahat a külső megjelenésére, és ha egy ilyen megjelenés negatív üzenetet közvetít, akkor az embert ezért felelősségre vonják.

Egy második fontos pontra is fény derülhet, ha figyelmesen elolvassuk I-ten Jákovot ért kritikáját. I-ten nem azt mondta, hogy Jákov nem viselt el semmilyen nehézséget, hanem inkább arra a négy nagy nehézségre összpontosított, amellyel Jákovnak szembe kellett néznie az életében: Észav fenyegetése Jákovot illetően, Jákov és Láván közötti viszontagságos időszak, Dina elrablásának epizódja és József eltűnése. I-ten megjegyezte, hogy végül megmentette Jákovot Észav és Láván fenyegetésétől, valamint hazahozta Dinát és Józsefet. Úgy tűnik, hogy a Jákovot ért kritika hangsúlya az volt, hogy az említett események fájdalmára összpontosított, holott ehelyett azt kellett volna hangsúlyoznia, hogy I-ten minden alkalommal megmentette őt, annak ellenére, hogy mérhetetlen szenvedést kellett elviselnie az említett események közepette.

Ez egy nagyon erőteljes tanulság. Amikor valaki megszabadul egy megpróbáltatásból, hogyan viszonyul a múltbeli eseményekhez: a fájdalomra és a szenvedésre vagy a végső, pozitív eredményre összpontosít? I-ten szigorú dorgálása Jákov számára azt tanítja nekünk, hogy minden embernek kötelessége a pozitív végkifejletre összpontosítani, és nem a fájdalmon rágódni. Sőt, rabbi Shmuelevitz kiegészítő megjegyzése még ennél is szigorúbb követelményt támaszt: még ha valaki nagy szenvedésen ment is keresztül, akkor is kötelessége, hogy boldogságot sugározzon.

Legyünk érdemesek arra, hogy levonjuk a tanulságot a Jákov és fáraó közötti drámai beszélgetésből.

Minden olvasóak békés, szép Szombatot

[1] Mint mindig, a Chazal felnagyítja a Tóra nagy embereinek hibáit, hogy példájuk számunkra is releváns legyen. Jákov Avinu több szenvedésen ment keresztül, mint amit a legtöbb ember el tud képzelni, és nyilvánvalóan nagyon szigorúan ítélték meg a szavaiért.

[2] Szichot Muszar, Maamer 29.