Hetiszakaszunk a S’mot. Szidránkban olvassuk, hogy Mózes, apósának Jitrónak a juhait legelteti Chórév hegyénél, mikor egy égő, ám el nem hamvadó csipkebokorra lesz figyelmes.  Az égő csipkebokor képében az Ö-való jelent meg Mózesnek; akinek ez az első „találkozása” I-tennel. Ez a csipkebokor a talmudi leírások alapján valószínűleg a szent szeder (Rubus sanctus) lehet. Érdekes megjegyezni, hogy a tórai neve sz’ne, mely a Szináj szóval áll rokonságban.

Az égő csipkebokor kedvelt témája volt a kommentátoroknak; több magyarázat is született, hogy miért egy tövisekkel teli egyszerű bokornál és miért nem egy gyönyörű virágzó növénynél jelent meg I-ten Mózesnek.

A csipkebokor hasonlatos Egyiptomhoz, ahol örömmel fogadták Izrael gyermekeit, ellenben elengedni nem akarták.

Egyik midrás szerint az Ö-való a csipkebokorral együttérzését fejezte ki Izrael népe iránt.

És mondta az Örökkévaló: bizony láttam nyomorát népemnek, mely Egyiptomban van és kiáltásukat hallottam szorongatói miatt, bizony ismerem fájdalmait. (2Móz. 3.7.)

I-ten nemcsak tud népének szenvedéseiről és reagál is rájuk, hanem személyesen is átéli azokat. És ez az oka annak, hogy a midrás szerint I-ten így szól Mózeshez:

Nem veszed észre, hogy ugyanolyan mértékben gyötrődöm, mint népem? Akkor vedd észre a helyről, ahonnan beszélek hozzád, egy tüskés bokor közepéből!

Simon bár Jocháj csapdához hasonlítja a bokrot. Hogyha egy madár a csipkebokor sűrű tövises ágai közé téved, vagy nehezen, vagy egyáltalán nem tud kiszabadulni belőle. Így volt Izrael gyermekeivel is Egyiptomban, ahol a legkeményebb szolgaságban tengődtek; nem sikerült kiszabadulniuk, mint a madárnak a csipkebokorból, míg az Ö-való csodák sorozatával szegélyezett úton kivezette szeretett népét az elviselhetetlen rabszolgaságból a szabadságba.

Szintén egy midrás Izrael gyermekeit a csipkebokorhoz hasonlítja, míg a tüzet a szorongató Egyiptomhoz. Miként a tűz nem emészti fel a bokrot, akképpen az egyiptomiak sem tudták elpusztítani Izraelt.

Ennek a bokornak a gyökerei igen mélyre hatolnak a talajban, így még száraz sivatagi környezetben is hozzáférhet a föld alatti vízhez. A mély gyökerű bokrot pedig nem képes teljesen felemészteni a tűz. Hasonlóképpen a zsidó nép még zord körülmények között is túlél, még akkor is, ha „lángok borítják”, mindaddig, amíg ragaszkodik az éltető forrásához a Tórához, mindaddig, amíg hűek maradunk I-tenünkhöz.

 

B. Schmidt Dániel