Vannak történetek vagonokba zsúfolt emberekről, akiknek sikerült megszökniük útközben Auschwitz felé. Ismerünk eseteket sikeres és meghiúsult szökésekről magából a táborból is. Olyan emberről azonban, aki elhurcoltatta magát Auschwitzba, nem sokról tudunk.
„Csak a száraz tényeket kell tehát leírnom, ahogy ezt a társaim akarják. Azt mondták: Minél inkább ragaszkodsz a száraz tényekhez, felesleges kommentár nélkül – annál értékesebb lesz. Megpróbálom tehát… de az ember nem fából van – még kevésbé kőből (bár néha még egy követ is kiverne a hideg verejték attól, amit mesélni fogok).”
Így kezdődik Witold Pilecki lengyel lovassági kapitány részletes, hátborzongató jelentése az Auschwitz-Birkenau koncentrációs- és megsemmisítőtábor foglyainak mindennapi életéről. A TAP – Tajna Armia Polska, magyarul: Titkos Lengyel Hadsereg – tagjaként elfogatta magát Varsóban a nácikkal. Hamisított iratai alapján Tomasz Serafiński néven vették nyilvántartásba, de ezt a nevét is elvesztette: helyette a 4859-es számot kapta. Célja eleve az volt, hogy dokumentálja a táborban történteket és megszervezze a belső ellenállást lázadás és tömeges szökés formájában.
Pilecki 1901. május 13-án született az oroszországi Karéliában, ahová a családját az 1863-ban kitört lengyel felkelés leverése után száműzték. Nagyapja hét évet töltött szibériai fogságban a felkelésben való részvételért. Witold harcolt a lengyel-szovjet háborúban, több ütközetben részt vett, amiért kétszer ki is tüntették. A háború végeztével leszerelt és megnősült. A családi birtokon dolgozott, két gyerekük született, és úgy tűnt, hogy élete hétköznapivá válik.
1939 augusztusában háborús szelek kezdtek fújni Európában. Witoldot behívták a lengyel hadseregbe és kinevezték egy lovasszakasz parancsnokának. A németek szeptember elsején megtámadták Lengyelországot nyugatról, a szovjet hadsereg pedig 17-én keletről. Az utóbbi előretörése következtében a hónap végén feloszlatták azt a hadosztályt, amelyben Witold szolgált. Ezután alapította meg Varsóban egy őrnaggyal közösen a fentebb említett TAP nevű földalatti szervezetet, amelynek taglétszáma gyorsan növekedett: 1940-ben már mintegy nyolcezren tartoztak hozzá. Ugyanennek az évnek az őszén előadta elképzelését elöljáróinak, akik beleegyeztek, hogy álnéven bejusson a táborba és megpróbálja végrehajtani merész tervét.
945 napot töltött el Auschwitzban ugyanolyan rémséges körülmények között, mint a többi fogoly. Mégis sikerült megalakítania a ZOW – Związek Organizacji Wojskowej, magyarul: Katonai Szervezetek Szövetsége – nevű szervezetet, amely információkat juttatott ki a táborból. Kezdetben csak a meggyilkoltak neveit közölték, később egyre több részletet az őrök kegyetlenkedéseiről. ’41 augusztusában informálták kapcsolattartóikat hétszáz szovjet hadifogoly gázzal végrehajtott kivégzéséről. Úgy tűnik, ez volt a tömeges gyilkosságok megvalósításának céljából végrehajtott kísérletek egyike; ezután építették meg a gázkamrákat és a krematóriumokat.
A jelentéseket a lengyel földalatti mozgalom tagjai eljuttatták Angliába – csakhogy ott nem hittek nekik, azt állítva, hogy szándékosan eltúlozzák az adatokat és rémtörténeteket találnak ki, hogy cselekvésre ösztönözzék a brit kormányt. Mikor Witold megértette, hogy nem számíthat külső segítségre és a belső lázadásból sem lesz semmi, a szökés mellett döntött. 1943. április 26-án éjszaka harmadmagával, kihasználva, hogy éjszakai munkára küldték őket egy táboron kívüli pékségbe, ártalmatlanná tették az őrt és megszöktek. Lengyel civilek segítségével sikerült eljutniuk Varsóba.
Pilecki csatlakozott az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) által irányított, ’44. augusztus elsején kitört varsói felkeléshez, csapatával jelentős veszteségeket okozva a németeknek. A felkelés leverése után elfogták és hadifogolytáborba zárták. A háború végén kiszabadult és jelentésben írta meg auschwitzi tapasztalatait. 1947. május 8-án a lengyel-szovjet titkosszolgálat letartóztatta, miután kitudódott, hogy adatokat gyűjtött a lengyelek ellen elkövetett szovjet kegyetlenkedésekről. Még néhány bűncselekményt hozzátettek a vádirathoz, és ezek alapján halálra ítélték. 1948. május 25-én végrehajtották az ítéletet.
