Az ökumenikus imahét alkalmából közös imádságot tartott Feczák László görögkatolikus parókus és Prof. dr Róna Tamás főrabbi. Az két vallási vezető a hit és az összetartás erejére hívta fel az összegyűltek figyelmét a Kecskeméti Evangélikus Templomban, ahol több vallási felekezet tagjai voltak jelen a különleges eseményen. Közösen mondták el a Niceai Hitvallást, ezzel is megerősítve az egységet a keresztény, keresztyén és zsidó testvérek között.

 

Hiszed-e? Hangzott el a múlt hét során a világ legtöbb vallási kegyhelyén, ahol az Ökumenikus Imahét alkalmából a különböző vallási felekezetek tagjai együtt imádkoztak. A 2025-ös ökumenikus imahét arra hív bennünket, hogy merítsünk közös örökségünkből, és még beljebb lépjünk a minden keresztényt egyesítő hitbe. Ennek szellemiségében hívta közös imára a felekezetek tagjait Feczák László görögkatolikus parókus és Prof. dr Róna Tamás főrabbi a Kecskeméti Evangélikus Templomban. A templomban közel 150 evangélikus, zsidó és más felekezetek tagjai jelentek meg és tettek közös tanúbizonyságot a hit és a közösség erejéről.

Róna Tamás főrabbi szavai a gyülekezethez

Mi, a hívő gyülekezetek itt a hírös városban együtt fordulunk a világ alkotója felé, egymásért, közösségeinkért imádkozva. Erre a mai alkalomra Ezékiel héberül Jechezkel próféta 37. fejezetének első három mondatát fogom felolvasni.

 

“Volt rajtam az Örökkévaló keze. Kivitt engem az Örökkévaló szellemem által, és letett a síkság közepén, az pedig telve volt csontokkal, és elvezetett engem mellettük körös-körül, és íme, sok volt belőlük a síkság színén, s íme, nagyon szárazak. És szólt hozzám Emberfia, fel fognak-e éledni ezek a csontok? Mondtam Uram, Örökkévaló, te tudod.”

 

A zsidó hagyományban hétről hétre a Tóra egyik hetiszakaszát olvassuk föl. Minden egyes ilyen szakaszhoz kapcsolódik egy-egy prófétai rész. Megnéztem, hogy a csodalátomás tórai kapcsolódási pontja az Júda és József története. Idézzük föl nagyon röviden, amikor József már Egyiptom alkirálya, és a testvérek másodszor térnek vissza, elhozzák magukkal Benjámint, és József nem fedi föl magát, hanem Benjámin zsákjába belecsempészi az ezüstserlegét, s amikor útnak indítja őket, akkor utána küldi a katonákat, akik megtalálják a zsákban a serleget, és visszahozzák a testvéreket. És jól tudják, hogy édesapjuk Jákob úgy engedte el őket, ha nem hozzák vissza másik szeretett fiát, hanem őt is, mint Józsefet, Benjámint elveszítik, akkor az ő ősz feje le fog szállni a sírnak hidegébe. Tudják azt, hogy elveszíthetik Benjámint, és elveszíthetik az édesapjukat. Ekkor a tórai szöveg úgy kezdődik, hogy kilépett Júda. És ezt a kifejezést kell, hogy egy kicsit a saját horizontális és vertikális terében elhelyezzük. Kilépett. Kilépett azért, hogy önmagát ajánlja föl a testvére élete helyett, hogy áldozatot hozzon. Spirituális, szellemi és fizikai áldozatot, hogy ő maga váltsa meg a legkisebbet. Közben a zsidó hagyomány azt mondja, ez az a tett, amivel a neve eggyé válik közösségével. Ugye az a szó, hogy zsidó, héberül abból a szóból születik meg, hogy Júda, Jehuda. És itt találjuk meg a jelentését, az önfeláldozást. A másik gondolat pedig az egy fizikai közeledést is jelent, hogy közelíteni próbált Józsefhez. És ennek a jutalma, amit ugyanúgy Jechezkel próféta könyvében, ugyanebben a fejezetben olvashatunk.

 

„Ezért prófétálj és szólj hozzájuk! Íme, szól az Örökkévaló. Íme, én megnyitom a sírjaitokat, és felhozlak benneteket sírjaitokból, népemet, s beviszlek benneteket Izrael földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor megnyitom sírjaitokat, és mikor felhozlak benneteket a sírjaitokból némán.”

 

A feltámadás fizikailag, amiben közösen hiszünk és ebben a hitben osztozunk, emellett tartalmazza a lelki és a szellemi feltámadást, ennek az állandó megújulásnak az örökös reményére való elhívást. Végezetül pedig a Jóteremtő őrizze a gyülekezeteinket, és hordozzuk, hogy a sötétséget nem erővel győzzük le, hanem mindig a fényességgel, ami az Örökkévalótól származik.

 

Feczák László görögkatolikus parókus szavai a gyülekezethez

 

Kedves testvérek! Akárcsak Márta, a keresztények első nemzedékei, mi sem maradhatunk közömbösek ugyanúgy egy-egy felvetődő gondolat, vagy éppen egy olyan kapcsolat lévén, hogy ne érintse meg a szívünket, amelyre választ kellene adnunk, akár Jézusnak az a kérdése, amit Mártának is föltesz, hogy hiszed-e ezt? A niceai atyák, ahogy már az istentiszteletünk elején említettem, azon igyekeztek, hogy szavakba foglalják Urunk megtestesülésének, szenvedésének, halálának és feltámadásának teljes misztériumát… Ezékiel János próféta könyvéből idézett a főrabbi úr, az életet lehelő, életre keltő Istent szemlélteti nekünk. A próféta által azt ígéri Isten, hogy belénk leheli, belénk oltja a lelkét és életre kelt bennünket. Mi keresztények valljuk, hogy Krisztus fölkelt bennünket, kihív a sírból és kinyilatkoztatja nekünk, hogy ő az Úr. A mi imahetünk evangéliumi szakasza Jézus megváltó halála és feltámadása előtti eseményekről számol be. Lázár föltámasztása éppen arra akar felkészíteni bennünket, hogy benne beteljesedik, amit ezektől a prófétától hallunk. Akkor majd – mondja a próféta – megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki kinyitom a sírjaitokat, és kihozlak benneteket a sírjaitokból énnékem. Belétek volt lelkem és életre keltelek. A tanítványok viszont Jézusban inkább azt várják, hogy legyen velük mindig. Őrizze meg őket a golyóktól, a veszélyektől. Lázár gyógyítása számukra kézenfekvőnek tűnik, a betegségéből meggyógyítja, nehogy meghaljon szegény. Jézus pedig egy kicsit sejtelmes módon arról beszél, hogy Lázár halála örömére szolgál, már nem a halál ténye, hanem az, hogy ezzel a tanítványok és még Lázár rokonainak a hitét is meg fogja alapozni. Jézus megvizsgálja másban, és a jelenlévőknek a hitét. Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed-e ezt? A mai kor emberének is szól ez a kérdés, és testvérem, te hiszed? Teljesen? Ötven százalékban? Vagy még kevesebb? Nem arra a hitre kérdez rá Jézus, hogy hiszed-e azt, hogy a halál után föltámasztalak és visszahozlak, hanem arra kérdez rá, hogy hiszed-e azt, hogy a benne lévő halála nem örök halál, hanem átmenet az örök életbe.