Pár napja léptünk svát hónapba. Süt a Nap, márciusi meleget érzünk, a természet becsapja saját magát és hóvirággal, a fák rügyezésével üzen nekünk, tavaszodik. A rügyek duzzadásával ez mind teljesen rendben is lenne, ha Izraelben lennénk. Hiszen ott teljesen időben van, hogy újra éled a természet, indul az élet csodálatos és varázslattal teli körforgása. Teli színnel és illattal!

Virágokat és facsemetéket ültetünk, gyönyörködünk a mandulafák virágaiban. Bölcseink szerint „aki fát ültet, az bízik a jövőben”. Az Ö-rökkévaló csodálatos világot teremtett, sok fával, virággal és élőlénnyel. Ő igazán bízik a jövőben, a mi jövőnkben!

Bennünk, emberekben is bízik. Hiszen különleges képességekkel ruházott fel bennünket azért, hogy „munkatársai” legyünk a jövő építésében. Az Ö-rökkévaló nem csak a saját gyönyörűségére alkotta a világot, hanem értünk és miattunk is. Az Ő és a mi örömünkre egyaránt. A szívünkbe ültette a vágyat az öröm iránt. Szabadságot és hatalmat is adott, hogy szemlélve alkotásait, kiegészítsük azokat a magunk alkotásaival, az Ő és a magunk örömére.

 

 

Van olyan ember, aki el tudná képzelni az életét fák és virágok nélkül? Lehet, hogy van. De az biztos, hogy hamar rádöbbenne arra, hogy nem lehet, nem tudunk élni nélkülük. Mennyire színtelen és illattalan lenne a minket körülvevő világ! Ha csak egy egyszerű hétköznapra gondolunk, fel sem tűnik, hogy mennyi virág vesz körül bennünket.

Hány és milyen fajta fa mellett mentünk el? Alig tudjuk felidézni, annyira megszoktuk, hogy ott állnak magányosan a téren, szépen sorban az út mellett, vagy sok ezren erdőt alkotva a minket körülvevő természetben vagy a szépen gondozott parkokban.

A sok színes virág, melyek tarkaságukkal és bódító illatukkal derítenek jobb kedvre bennünket! Mindenki számára természetes, hogy ott vannak mindenhol, és szolgálnak minket életük minden percében, és még utána is. Fából készült bölcső mellé állunk születéskor és egyszerű, sima fából készült koporsó mellé állunk, az utolsó útjára kísérve az elhunytat.

De fordítsuk meg a kérdést! Mikor lehet fontos az ember a fák életében? Bizonyára sok válasz jut eszünkbe. Talán a legfontosabb az, amikor valaki elültet egy fát, „ajándékot” is ültet. Hiszen ezzel majd megajándékoz hűs árnyékkal, a tavaszi rügyfakadással, a nyarat magába záró zamatos és lédús gyümölcsökkel, az őszi színes lombokkal, a tiszta levegővel, az élet leheletével!

Ültessünk közösen fát! Ültessünk közösen emléket!  Erre kiváló alkalmat teremt nekünk Svát hónap! Ebben a hónapban van egy „különleges” nap, a hónap tizenötödik napja, melynek neve Tubisvát, tanuljunk róla egy kicsit!

Kóser ház

Svát hónap – Avagy minden bizalom kérdése?

2025.01.30.