Annak ellenére, hogy az együttélés a háborús helyzettel Izraelben mára már lassan megszokottá vált, sokan nehezen küzdenek meg vele, különösen a gyerekek közül. Pnina Blitz pár- és családterapeuta elmondása szerint a trauma ott visszhangzik a mindennapokban akkor is, amikor éppen hallgatnak a fegyverek, szünetelnek a rakétatámadások.
Minden este, amikor lenyugszik a nap a lakótelepen, csendes küzdelem kezdődik a Levi család otthonában. Ötéves fiuk, aki néhány hónappal ezelőtt még önálló és vidám gyerek volt, most nem akar egyedül elaludni. Nővére rémálmokra ébred az éjszaka közepén, a szülők fásultak, próbálnak manőverezni a gyerekek előtt erősnek mutatkozók szerepköre és a maguk félelmei között. Míg úgy tűnik az utcákon, hogy az élet visszatért a rendes kerékvágásba, a házak falai között harc folyik a lelki egyensúlyért, a nyugalomért.
A Vaskardok hadművelet kezdete óta jelentősen megnövekedett a félelemmel és feszültséggel viaskodó családok száma. A szülők tehetetlenség-érzéssel keresik fel a pszichoterapeutákat. A múlt év bonyolult biztonsági valóságában sok izraeli család találta magát érzelmi és fizikai kihívásokkal szemben. Az adatok önmagukért beszélnek: az Egészségügyi Minisztérium szerint 2023. október 7. óta százezrekben mérik a lelki segítségért folyamodók számát. Felmérésekből kiderül, hogy országszerte jelentősen megnőtt a cigaretta- és alkoholfogyasztás, valamint a fájdalomcsillapítók és különböző, függőséget okozó szerek iránti igény.
A 2024-es évben – az előrejelzésekkel ellentétben – az azt megelőző évvel összehasonlítva csökkent a benyújtott válókeresetek száma. Valószínűleg azzal magyarázható, hogy a párkapcsolati problémák, különösen gyermekes házaspárok esetében, háttérbe szorultak a csemeték feletti aggódással és a háborús helyzet mindennapi kihívásaival szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes a családon belüli egyetértés. Előfordul például, hogy a feleség szerint a férj nem érti meg vagy túlzottnak tartja a gyerekek miatt érzett félelmet.
Más vizsgálatok lelki problémákra és regresszióra mutattak rá óvodáskorú gyerekeknél, különösen azoknál, akiknek tartalékos szolgálatra hívták be valamelyik családtagját. Hogyan kell hát a gyerekekkel beszélni a helyzetről? Ez a leggyakoribb kérdés. Először meg kell őket hallgatni, lehetőséget adni, hogy kibeszéljék a félelmeiket, és csak utána lehet – életkorukhoz illő szinten – információkat közölni velük. Hangsúlyt kell helyezni a családi étkezésekre; rövid közös sétákra vagy kirándulásokra menni a lehetőségekhez alkalmazkodva. Közben pedig figyelni kell az árulkodó jelekre; ilyen lehet az alvászavar, az étvágytalanság vagy a befelé fordulás. Ezekkel a panaszokkal azonban már ajánlatos szakemberhez fordulni.
A gyerekek a mi tükörképeink – hangsúlyozza a terapeuta. Amikor a szülők félnek és feszültek, a gyerekek ezt azonnal felfogják. Előfordul, hogy egy szobatiszta gyerek újra bevizel éjszaka, vagy hogy egy kamaszodó még inkább befelé fordul. És az is, hogy a szülők az állandó aggodalom mellett nehezen látják el a munkájukat. A nyomasztó légkör felerősíti a meglévő párkapcsolati konfliktusokat – de az ellenkezője is megtörténik, hogy éppen a mostani helyzet az, amely közelebb hoz egymáshoz házastársakat. A kulcs a nyílt kommunikáció és annak megértése, hogy mindnyájan másként reagálunk az adott helyzetre. Tudomásul kell venni: nem az a cél, hogy mindig erősek legyünk, hanem megtanulni, miként kerekedjünk felül a gyenge pillanatokon.