Heti szidránk a Jitró. Jitró, Mózes apósa volt, midjánita főpap. A szakasz elején arról olvasunk, hogy Jitró meglátogatja Mózest és Izrael gyermekeit táborukban a pusztában. Magával hozza Mózes feleségét, Cipporát és két fiát, Gérsomot és Eliezert, akik nála voltak eddig. Jitrónak feltűnik, hogy Mózes erején felül naphosszat a nép ítéletével és egyéb ügyeivel foglalkozik, ezért azt a tanácsot adja neki, hogy nevezzen ki I-tenfélő, igaz embereket, akik bíráskodnak a nép fölött, és csak a nagyobb horderejű ügyeket vigyék Mózes elé. Mózes elfogadta Jitró ajánlatát, mely igen fontos tanítást rejt magában. A nép legkiválóbb vezetője sem dönthet egyedül; meg kell hallgatnia a tanácsokat, javaslatokat, mert ezek tükrében jobb döntések születhetnek. A Talmud szerint egyedüli bíró csak I-ten lehet, az ember a vezetést, a hatalmát, meg kell, hogy ossza másokkal is. Továbbá, azt is üzeni számunkra, hogy kizárólag olyan emberek vehetnek részt a nép vezetésében, akik nem a maguk, hanem a nép érdekeit tartják szemük előtt. Mózes, a legnagyobb prófétánk megfogadta egy kívülálló tanácsát, így nekünk is hajlandónak kell lennünk arra, hogy komolyan fontolóra vegyük a javításra irányuló meggyőző érveket, függetlenül a tanács forrásától. Mózes tökéletessége és bölcsessége ellenére, Jitró tanácsaival szemben félretette saját megközelítését – hiszen az jobb volt!

Felmerül a kérdés, hogy miért érdemelte ki Jitró, hogy Mózes az ő tanácsára hozzon létre igazságszolgáltatási rendszert? I-ten azt akarta, hogy ez a tanács Jitrótól származzon, azért, hogy Izrael fiai tisztában legyenek Jitró nagy bölcsességével, és megértsék, mennyire helyénvaló, hogy Mózes feleségül vegye a lányát, Cipporát. Jitró bölcs volt, hasonlóan Mózeshez; ezen tettével kiérdemelte a nép tiszteletét, így nem is feszegették Cipporá származását; bár később, csak szóba került…

A hetiszakasz kiemelkedő eseménye a Tóraadás, a 10 parancsolat átadása, mely félelmetes, ugyanakkor fenséges és varázslatos körülmények között történt. A Szináj hegy füstölt, rengett, mindazonáltal az egész hegyet színpompás, bódító illatú virágok borították be.

Ady Endre elragadó verse próbálja érzékeltetni ezt a magasztos élményt:

Napsugarak zúgása, amit hallok, nevednek számban jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem.

Istenem, Istenem, Istenem!

Szakaszunk utolsó részében arra int a Tóra, hogy tilos faragott köveket felhasználni az oltár építéséhez, mivel azokat csak vasszerszámokkal tudják megmunkálni; ezért a földből készült oltárt javasolja. A vas az áldozat és az I-ten szolgálatának megszentségtelenítését szimbolizálja, mivel harci eszközök készülnek belőle, így a háború jelképe. Ezen utasításával I-ten a béke kiemelkedő fontosságára hívja fel a figyelmet, mert béke nélkül káosz uralkodik, mely ellentétes a világ rendjével; ezért is a legismertebb zsidó köszönési forma a „sálom – a béke”.

 

B. Schmidt Dániel