„Misenichnász ádár, márbim böszimchá!”

„Ha beköszönt ádár, gyarapodjunk az örömben!”

Hét végén köszönt be ádár hónap, mely a zsidó naptár szerint az év hatodik hónapja, természetesen Tisri hónaptól kezdve a számítást.

Az ádár szó babilóniai gyökerű, akkád eredetű. Akkád nyelven a hónap neve ádáru, aminek a jelentése: sötét, borongós. Miért lett ez a hónap neve? Természetesen erre is több magyarázat van! Az első magyarázat szerint, mert ez a téli esős évszak utolsó hónapja, és ilyenkor az ég felhős, borongós. Egy másik magyarázat szerint az ádár a héber ádir szóból származik, mert ebben a hónapban nagy csodák történtek Izrael népével. Az ádir szó pedig azt jelenti, hogy nagy, hatalmas.

A hónap csillagjegye: a halak, héberül dágim. Azért a hal lett a hónap szimbóluma, mert a hagyomány szerint Mózes ádár hónap hetedikén született és ezen a napon is hunyt el. Ha összeadjuk a hal, héberül dág szó betűinek számértékét, akkor végeredményként hetet kapunk. A „d”, dálet számértéke négy, a „g”, gimel számértéke három. Egy Midrásban olvashatjuk, hogy az Ö-rökkévaló a halat az ötödik napon teremtette, az embert a hatodik napon és a hetedik napon megpihent.

A teremtéshez kapcsolódva ezért szokás a péntek esti vacsoránál halat is fogyasztani, mert erre a három napra emlékeztet bennünket. Illetve ahogy már említettem a hal szó betűinek számértéke hét, mint ahogy hetedik nap a Szombat. A Kohelet könyvében van írva: „a háromszoros fonal nem egyhamar szakad el” (Kohelet 4,12). A szombaton halat evőkre háromszoros áldás száll!

 

                 „Ha beköszönt ádár, sokasodjunk az örömben!”

„Misenichnász ádár, márbim böszimchá!”

 

Ezt az idézetet a Talmudban találjuk, egész pontosan a Táánit traktátusban, ami a különböző böjtökkel, böjtnapokkal és a böjtökhöz kapcsolódó szokásokkal foglalkozik. Ádár hónap közeledtével felkerülnek otthonaink és zsinagógáink falaira egyaránt az úgynevezett ádár táblák. Ezekkel a táblákkal mintegy emlékeztetjük magunkat arra, hogy sokasítsuk az örömöt!

 

 

 

Az ádár táblákat kifejezetten az askenáz, tehát a kelet-európai zsidóság használta. Szokás volt, hogy a gyerekek saját maguk készítették el az ádár táblát, maguknak vagy a család számára. A táblákon sokszor közös motívumként megtalálható a már idézett mondat, a halak, mint a hónap szimbólumai (dágim), a szerencse szó (mázál), az ádár szó, illetve a L’chájim azaz az életre szó, vagy nevezhetjük rövid mondatnak is, melyet koccintáskor mondunk, és magyarul annyit tesz, hogy egészségedre!

 

 

A hónap jeles napjairól

Zájin ádár, ádár hónap hetedik napja

Mózes születésének és halálának az emléknapja, bármennyire is furcsának tűnhet, örömünnepként tartjuk számon e napot. De honnét tudjuk pontosan, hogy mikor született Mózes? A választ tőle kapjuk meg! Közvetlenül a halála előtt Mózes azt mondja, hogy: „százhúsz éves vagyok ma”. Ha ezt szó szerint vesszük, akkor úgy kell értenünk, hogy ugyanezen a napon is született. A legenda szerint Hámán, a gonosz perzsa miniszter azért sorsolta ki a zsidók elpusztítására szánt napot éppen ádár hónapjára, mert úgy tudta, ebben a hónapban halt meg Mózes. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy ugyanebben a hónapban is született a zsidóság nagy tanítója.

A hagyomány szerint az igaz emberek ugyanazon a napon születnek, mint amelyik napon majd távozniuk kell az élők sorából. A Talmud bölcsei a Tóra szövegéből ugyanezt a dátumot számolták ki! Ugyanis a zsidók niszán hónap 10-én keltek át a Jordán-folyón, és érkeztek el az Ígéret Földjére. 30 napig gyászolták vezetőjüket és három napon át készülődtek a bevonulásra, így visszafelé számolva megtudjuk, hogy Mózes, aki napra pontosan 120 évig élt, ádár hó hetedikén adta vissza lelkét Teremtőjének. A halál a Nébó-hegyen érte, Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, és maga az Ö-rökkévaló gondoskodott a temetéséről. Sírjának helyét senki nem ismeri, az Ö-rökkévaló nem akarta, hogy istenségként kezdjék imádni a sírjánál. A napnak nincsenek különleges micvái, vagy imái, egyetlen szokás kötődik hozzá, hogy ezen a napon a zsinagógákban közösségi halvacsorát tartanak, melyen gyakori fogás a halkocsonya, illetve a diós hal.

Fontos megemlíteni, hogy a modern kori Izraelben zájin ádár az ismeretlen katona emléknapja is, vagyis az Izraeli Védelmi Erők azon elesett hőseié, akiket soha nem temethettek el. Erre a megemlékezésre a jeruzsálemi Herzl-hegy katonai temetőjében kerül sor minden évben.

 

Ádár 13. Eszter böjtje, Táánit Eszter

Emlékezésül rendelték el bölcseink, mert Eszter királyné rendelte el a Susánban élő összes zsidónak, hogy „ne egyetek és ne igyatok három napig se nappal, se éjjel”. Eszter a böjtölés révén remélte, hogy népe megmenekül a pusztítás elől. Napkeltétől napnyugtáig tartó, úgynevezett kisböjt. Nem eszünk és nem iszunk.

 

 

Ádár 14. Purim

Az ünnep története Eszter könyvében, a Megilát Eszterben van megírva. A perzsa pur szóból származó purim szó jelentése: sorsvetés, sorsjáték, kockajáték. Ugyanis a gonosz Hámán sorshúzással jelölte ki a zsidók elpusztításának napját. Purimkor szabad dolgozni. Mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. Elterjedt szokás Purimkor jelmezbe öltözni, karnevált és egyéb összejöveteleket rendezni. A jelmezviselés és a gyerekek számára rendezett hasonló mulatságok különlegesen népszerű formában hordozzák Purim ünnepének tartalmát. Természetesen az ünnepről a későbbiekben tanulunk még!

 

Ádár 15. Susán Purim

A Susánban, Perzsia fővárosában élő zsidók azonban még egy nappal tovább harcoltak az ellenséggel és nem pihentek meg egészen ádár 15-ig, így 14-e helyett ezen a napon ünnepelték meg Purimot. Bölcseink pedig elrendelték, hogy minden olyan városban, melyet Józsué idejében fal vett körül, ádár 15-én kell a Purimot megünnepelni. Ilyen város például Jeruzsálem is!

 

 

Különleges szombatok

 

A szombatra eső ünnepek és újholdak mellett van négy olyan különleges szombat az évben, amelyeken valamilyen „speciális” tórai szakasz a máftir. A pészachot megelőző négy szombat ilyen különleges szombatnak számít, ugyanis a szokásos tórai és háftárái részeken kívül ilyenkor még egy plusz részt olvasunk. Ez a négy különleges szombat a következő:

 

Sábát skálim, a Sékelek szombatja

Ádár hónap újholdját megelőző szombat, melyen a Ki tiszá hetiszakaszból a fél sékelre vonatkozó részt olvassuk fel tóraolvasáskor. A Szentély idejében ezzel emlékeztették a zsidó népet arra, hogy 20 év fölött mindenki, még a papok is, kötelesek fél sékelt fizetni a Szentély számára, ugyanis ebből fedezték a közösségi áldozatokat és a Szentély költségeit.

A fél sékel eredetileg népszámlálásra szolgált, mindenkinek ugyanannyit kellett adnia, nehogy valaki többnek vagy kevesebbnek érezze magát a másiknál. Így pedig nem a zsidókat számoljuk, hanem az általuk adott „tárgyakat” számoljuk meg.

A fél sékelt niszán hónap újholdjáig lehetett befizetni.

 

Sábát záchor, az Emlékezés szombatja

Ez a szombat purim ünnepét előzi meg. A történet főgonosza Hámán, akiről azt mondják bölcseink, hogy a bibliai Ámálék leszármazottja. Tórai parancsolat, hogy emlékezzünk arra, mit tett velünk Ámálék (Ki técé szidrája), ezért került ez a szakasz purim ünnepe elé.

 

Sábát párá, a Vörös tehén szombatja

A harmadik különleges szombat a vörös tehén szombatja. A máftir a Chukát hetiszakaszból származik, a vörös tehén parancsolatát írja le.

 

Sábát hágádol, a Nagy szombat.

A negyedik szombat a sábát háchodes, a hónap szombatja, ezért nagy szombat, ami niszán hónap újholdja előtt van, és Bo hetiszakaszából olvassuk fel az „Ez a hónap legyen számodra a hónapok elseje” részt. Hiszen a tórai számítás szerint az első hónap a kivonulás hónapja, azaz niszán hónapja.