“Készíts homlokdíszt színaranyból, és vésd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Szent az Örökkévalónak! Fűzd kék bíbor zsinórra, és legyen a süvegen, a süveg elején.” (2Mózes 28: 36-37)

A Kohen Gadol (főpap) által viselt különleges ruhadarabok közül talán legszembetűnőbb a Cic volt. Ez egy aranylemez, amelyet a homlokára erősítettek, s a következő felirat volt rávésve: „Szent az Örökkévalónak”. Mi volt ennek a papi jelvénynek a jelentősége?

Rabbi Ávrám Jichák Hakoén Kook magyarázata szerint a tiszta aranyból készült Cic a legmagasztosabb szellemi tökéletességet tükrözte. A korona elhelyezése a homlokon – a jóra és szentségre irányuló belső hajlamunk (racon) székhelyén – a főpap azon törekvését szimbolizálta, hogy lelkében rejlő legnemesebb célokat valósítsa meg.

A Talmud tanítása szerint a Cic a főpap homlokát „egyik fülétől a másikig” ölelte körül (Shabbat 63b). Mi a jelentősége a füleknek ebben a kontextusban?

 

A hallgatás két formája

A fül olyan szerv, amely a hallás és a hallgatás eszköze. A hallgatás egyik aspektusát – melyet az egyik fül testesít meg – felfelé irányuló fogékonyság jellemzi: a magasztos gondolatok belső hangjára való érzékenységet. A Cic éppen ettől a fültől terjedt a homlokig, jelezve, hogy feladata e magasztos elveket a főpap belső akaratához kapcsolni. Röviden: a Cic a főpap törekvését szimbolizálta, hogy legnemesebb céljait a gyakorlatban is megvalósítsa – jellemében, tetteiben és mindennapi életében.

A hallgatás másik aspektusát a másik fül képviseli: ez a fizikai világ tudatos befogadására irányul. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy az anyagi világ új belső tartalmat nyerjen, miközben olyan gyakorlati tudást szolgáltat, amelyet pusztán spirituális úton nem lehet elérni. Itt a spirituális gazdagság az anyagi világba áramlik át, annak cselekedeteibe és érzelmeibe való betekintés révén.

 

Az egység szimbóluma

A Cic magába foglalta a hallgatás mindkét formáját: a magasztos eszmékre való fogékonyságot és a földi világ gyakorlati megértését. Hidat képezve e két birodalom között, egyesítette a világ különböző szféráit.

Így a Kohen Gadol egységes és teljes személlyé vált, aki tudatában volt annak, hogyan gazdagíthatja a fizikai világ a spirituális birodalmat. Összetartó erőként szolgált a nép számára, amely osztozott ebben az egységre vonatkozó vágyban.

Ez a képesség – a fizikai és lelki világ összekapcsolása – a kohanim küldetésének lényegét tükrözi. Ők hidat alkotnak: összekötik a zsidó népet Istennel, és Istent a zsidó néppel. A Talmud szerint ők „sheluchei deDanka” (a nép küldöttei), akik Izrael áldozatait viszik az Úrhoz, és egyben „sheluchei deRachamana” (az Örökkévaló küldöttei), akik Isten áldását és a Tórát hozzák a népnek.

A Cic elhelyezése – amely mindkét fület átfogta – hangsúlyozta, hogy a főpapnak soha nem szabad megszakadnia lelki és földi kötődése között. Mint Isten és az emberiség közötti csatorna, egyidejűleg kellett kapcsolatban maradnia a magasságos szellemiséggel és az anyagi világ valóságával.