Írói álnevei: Rejtő Jenő, P. Howard és Gibson Lavery.
Reich Jenő néven, 1905. március 29-én született Budapesten.
„Annak a groteszk, nemegyszer abszurd humornak, ami nálunk Sipulusszal kezdődött, Heltai Jaguárjával folytatódott, véleményem szerint ő volt a legszélsőségesebb változata, akinek népszerűsége a múló évtizedekkel egyre nő, és egyaránt népszerű az alig olvasók tágas és az irodalmi ínyencek szűkös köreiben” – írta róla Hegedűs Géza 1991-ben (A magyar irodalom arcképcsarnoka). Amíg Reich Jenő neve ismeretlen, akárcsak a sírhelye, addig Rejtő Jenő könyveinek népszerűsége az azóta eltelt évtizedekben sem csökkent.
Nem csak humora volt szélsőséges, hanem életvitele is. Harmincéves volt, amikor az Esti Kurír 1935. november 18-i számában rövid interjút adott eseményekben bővelkedő életéről. Akkor már túl volt a Sándor Jenő zeneszerzővel (1891-1978) közösen írt Aki mer, az nyer című operett századik előadásán éppúgy, mint néhány hazai és külföldi kalandon. A teljesség igénye nélkül: Hamburgban 15 napot ült zugárusításért, Klagenfurtban tiltott határátlépésért 30 napi fogházat róttak ki rá; volt dokkmunkás, heringhalász, dolgozott cirkuszban és foszfátbányában. Mindezt lehetővé tették fizikai adottságai és ökölvívói múltja. 1930-ban, többéves nyugat-európai és keleti csavargást követően visszatért Budapestre, ahol kabarédarabjai után operettlibrettói és regényei sorra szép sikereket hoztak számára. Mindez hihetetlen munkabírásának köszönhető. Ha éppen nem az Andrássy úti Japán kávéházban írt, akkor sorra látogatta kedvenc kocsmáit és kártyabarlangjait, s ha ezek után maradt némi pénze, azt a lóverseny fogadóirodájában hagyta. Általában éjszaka dolgozott, rengeteg kávéval és cigarettával stimulálta magát, emellett altatókat és neuropátiás fájdalmaira erős morfiumos porokat szedett. Sietett az írással, mint aki érzi, hogy nincs sok ideje hátra.
Nehéz elképzelni, milyen formát öltenének mai olvasói előtt karakteres regényalakjai – hogy csak néhányat idézzünk fel: Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Gorcsev Iván, Senki Alfonz vagy Wagner úr – Korcsmáros Pál (1916-1975) meghatározó illusztrációi nélkül. A Füles című hetilap, amelynek Korcsmáros egyik alapítója volt, az 1960-as évektől kezdte közölni az általa illusztrált Rejtő képregényeket. 2004-től felújítva és színezve a Képes Kiadó megjelentette a teljes sorozatot.
Annak ellenére, hogy a szójátékok miatt írásait sokan lefordíthatatlannak tartották, néhány könyvét kiadták héberül Izraelben; ma is lehet találni belőlük egy-egy példányt gyűjtői weboldalakon. Faragó Miklós (1884-1972) volt az első, aki kisregény sorozatában héberül is megjelentetett Rejtő írásokat, majd két fia folytatta munkáját a Kulmusz kiadó neve alatt. A füzet alakú kiadványokat a Budapesten megjelent Világvárosi Regények kiadó tízfilléres sorozatából válogatták, többször meghagyva az eredeti borítót, és kezdetben átlagosan 64 oldal terjedelemben nyomtatták ki. Később teljes regényét is kiadták, A tizennégy karátos autó 1996-ban jelent meg a neves irodalmár, Avigdor Hameiri fordításában. És mégis, Izraelben élő „kétnyelvű” magyar olvasók szerint kizárólag eredetiben élvezhető maradéktalanul a rejtői humor. Ugyanakkor Amos Kenan, Tel-Avivban született (és magyarul nem tudó) író megemlíti egyik könyvében, hogy többször olvasta Rejtő héberre fordított írásait, amelyeken mindannyiszor remekül szórakozott.
A fentebb említett interjú végén a kalandok és sikerek összegzését Rejtő Jenő kérdéssel zárja: Mi jöhet még? Szívszorító most, 82 évvel halála után, a történtek ismeretében ezt a rövid sort olvasni, mert – bármit is képzelt a folytatásról – arról, ami várt rá, sejtelme sem lehetett.
Halálának körülményeiről több változat ismeretes. Egy korabeli dokumentum szerint a munkaszolgálatban:
„A trágyadombról felszedett rothadt élelmiszercikkeket összeszedte, megette, minek folytán gyomormérgezésben meghalt”.
Köszönet a dokumentumért a Zsidó Temetők Magyarországon civil szervezetnek!
