Mint arról már tanultunk, Pészách ünnepnapjainak igen sok előírása, szabálya van, ezért szokás már az ünnep előtt harminc nappal, de legkésőbb Niszán hónap elejétől megkezdeni az előkészületeket, áttanulmányozni az előírásokat, szabályokat. Egyetlen más ünnep sem bővelkedik annyi szimbólumban és gyakorlati teendőben, mint Pészách ünnepe!

Kezdjük hát az elején és takarítsunk ki!

A takarítás, rendrakás bizonyára mindannyiunknál alapos, de ilyenkor még körültekintőbbnek kell lennünk! A lényeg, hogy otthonunkat teljesen megtisztítsuk minden kenyérmorzsától és egyéb kovászos ételtől, azaz cháméctól. Ki kell takarítani, fel kell kutatni és meg kell semmisíteni mindent, ami Pészáchkor nem kóser, azaz olyasmi, ami chámécot tartalmaz vagy tartalmazhat. A nagytakarítások alkalmával általában lemosunk, átmosunk és kimosunk mindent!

Most azonban még alaposabbnak kell lennünk! Nem elég letörölgetni a polcokat, hanem pakoljunk le róla mindent és csak ezután töröljük le. A könyveket pörgessük át, hátha megbújt benne egy apró kis kenyér- vagy kekszmorzsa. A nippeket, vázákat, poharakat, készleteket langyos vízben mossuk át. A kis csipketerítőkkel, hímzésekkel tegyük ugyanezt, mossuk ki őket. Néhány helyen a szekrényben lógó öltönyök és ruhák zsebeit is kifordítják és kirázzák, vagy egyszerűen porszívóval kiszívják az ott megbújhatott morzsákat!

Drága gyermekeinkről se feledkezzünk meg! Adjunk nekik konkrét feladatokat!

Ne arra kérjük, hogy „Menj a szobádba és takaríts ki!”, mert a takarítást, mint fogalmat, elég tágan képesek értelmezni! Amibe a zenehallgatás, természetesen fülhallgatóval vagy egy szint teljesítése a kedvenc játékban szerintük ugyanúgy belefér, mint akár a tiszta ruha bepakolása a szekrénybe vagy a porszívózás! Összpontosítsunk arra, hogy mit kell tennünk, és hagyjuk, hogy mindenki segítsen. Hagyjuk… most bizonyára többen legyintenek egy gyenge félmosoly kíséretében. Nem, most nem legyintünk, nem hagyjuk! Hanem megkérjük szemünk fényeit, hogy segítsenek!

Ha konkrét utasításokat adunk, amelyek könnyen elvégezhetők, gyermekeink kevésbé érzik magukat leterhelve az adott feladattól. Legyen világos, hogy mit várunk el tőlük, és mindenképpen dicsérjük meg őket, amikor minden feladatot elvégeznek! Tökéletesen elvégzik a munkát? Valószínűleg nem, de ezzel is felelősségre tanítjuk őket, ez pedig erősíti az önbizalmukat, amikor rájönnek, hogy ők is segítettek egy nagyon fontos micvá teljesítésében.

Az „…és beszéld el fiadnak…” micvája nem csak Pészách történetének átadása és megismertetése minden nemzedék számára, hanem a gyakorlati felkészülés ideje is! Emlékezzünk a múltra, hogy becsülni tudjuk a szabadság szépségét és átérezni a vele járó felelősséget. Tanítsuk meg gyermekeinknek azt is, hogy a pészáchi nagytakarítás nem csak a mi feladatunk, hanem mindannyiunké!

Ha a lakásunkkal és az egyéb általunk használt helyiségekkel, mint például az irodánk, garázsunk, vagy akár az autónkkal is végeztünk, akkor már csak egyetlen helyiségünk maradt, ez pedig nem más, mint a konyhánk! Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a lehető legtöbb feladatunk és munkánk itt lesz, illetve itt van! Hiszen Pészáchkor nem használhatjuk a rendes edényeket és evőeszközöket, amelyek akár csak egy pillanatig is cháméccel érintkeztek. Sok háztartásban van elkülönített edény és étkészlet, amiket csak Pészáchkor használnak. Akinek nincs külön pészáchi edénykészlete, annak ki kell káserolnia a mindennap használt edényeket. A főzéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben sütni vagy pirítani szoktunk, tűzben izzítani. A káserolás folyamatához sok előírás kapcsolódik, ezért ezt csak rabbi segítségével ajánlott végezni.

 

A tűzhely sütőjét és égőit is a pészáchi használatra káserolni kell, miután ezzel megvagyunk, utána külön erre a célra kialakított alufóliából készült tűzhelyvédőt is használhatunk.

A mosogatógépeknél is el kell végeznünk a „nagytakarítást”. Szedjük szét, és a szűrőket nagyon alaposan takarítsuk meg, töltsük fel sóval és üresen, a lehető legmagasabb hőfokon, ez általában 90-100 Celsius fokot jelent, és a leghosszabb programon, ez gépenként változhat, de általában 3 órás programon indítsuk el a gépünket.

A káserolást Pészách előtt bármikor el lehet végezni, de legkésőbb az ünnep beállta előtti reggelen meg kell csinálni. Pakoljuk át a konyhaszekrényeket, természetesen alapos takarítás mellett!

Az edényeket, fűszereket és minden egyéb chámécosnak számító élelmiszert el kell távolítani a konyhából, vagy gondosan el kell zárni, hogy a nyolc nap alatt ne legyenek hozzáférhetőek! Amikor pedig ehhez a ponthoz érünk, egy fontos dolgunk még hátravan! Ez pedig nem más, mint a cháméc felkutatása és elégetése.

 

Bedikát cháméc

Pészách két fontos szabálya, hogy nem fogyaszthatunk kovászos ételt és még a birtokunkban sem lehet semmilyen chámécosodásra alkalmas dolog. Ezért szokás azokat eladni, hogy ne kelljen megsemmisíteni. Csupán emlékeztetőül: chámécnak, azaz kovászosnak nevezünk minden olyan anyagot, mely az öt fő gabonából, tehát búzából, árpából, rozsból, tönkölyből és zabból készült vagy készül, és vízzel érintkezett vagy érintkezhetett. Az áskenázi zsidóság tilalmasnak tekinti még pészách napjaiban a rizst, a babot és általában a hüvelyes növényeket, valamint az ezekből készült liszteket, ezeket kitnijotnak nevezzük.

A lakás vagy a ház kitakarításának az ünnep bejövetele előtti estig, Niszán tizenharmadikáig a végére kell érnünk!

Ugyanis a chámec keresése, felkutatása, a bedikát chámec a már gondosan kitakarított lakásban, gyertyával a kézben történik, hagyományosan csak viaszgyertyával lehet jól bevilágítani a polcok hasadékaiba és a szoba homályos sarkaiba. Szokás előzőleg 10 kenyérmorzsát elrejteni, akkor azt tollseprűvel egy fakanálra ráseperjük, és egy fehér szövetbe bekötözzük. Majd másnap elégetjük a szabadban a többi megsemmisítésre szánt dologgal együtt. E tevékenység célja, hogy egyértelművé tegyük, chámécmentes immár minden, nincs a tulajdonunkban semmilyen chámécosodásra, erjedésre hajlamos dolog.

 

A Tízparancsolat egyike, hogy „Ne vedd a szádra az Ö-rökkévaló nevét hiába.”

Ha valaki áldást mond az abban foglalt Névvel együtt szükségtelenül és hiábavalóan, az vétket követ el az Ö-rökkévaló nevének hiábavaló kiejtésével. Feltehető, hogy a szépen kitakarított lakásban már nem található egyetlen morzsányi kovászos étel sem, így a cháméckutatásra elmondandó áldás hiábavaló lenne. Így az elszórt morzsákra már lehet áldást mondani, és az Ö-rökkévaló nevét sem ejtik ki hiába.

Másnap kora délelőtt, Niszán tizennegyedikén az összegyűjtött chámécot a szabadban elégetjük, megsemmisítjük, és nyilatkozunk, hogy nincs a birtokunkban semmilyen cháméc! A cháméc eladásához készül egy szabályos adásvételi szerződés, ezen okirat tanúsítja, hogy egy nem zsidónak, előleg ellenében eladtunk minden chámecos terméket, ami a birtokunkban volt. Az adásvételi szerződésben rendszerint kikötésre kerül, hogy amennyiben a vevő a teljes vételárat nyolc nap elmúltával nem egyenlíti ki, akkor az ügylet semmisé válik és minden marad az eladó tulajdonában.

Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni mindentől, ami kovászos, tudnunk kell, hogy egyáltalán mi a kovász, mit nevezünk kovászosnak, azaz chámécnek vagy chámécosnak! Kovászosnak számít minden, ami gabonalisztből és vízből, élesztő hozzáadásával készül, és hagyták a tésztáját megkelni. Az élesztő elhagyásával is készíthetünk kovászt, ugyanis a liszt és a víz összekeverése után különböző erjedési folyamatok indulnak be, amik beindítják a tésztánk érését. Ezt jegyezzük meg, mert fontos lesz a későbbiekben! Tehát a kenyér, zabpehely, torta, sütemények, pizza, a különféle tészták vagy a sör a legjobb példái a kovász tartalmú ételeknek. De bármi, amiben valamely féle gabona valamilyen formában előfordul vagy előfordulhat, azt kovászosnak kell tekinteni! Gyakorlatilag, ami nincs a kásrut által jóváhagyva, azaz amire nincs ráírva, hogy “Pészáchra kóser, azaz Káser l’Pészách”, azt nem fogyaszthatjuk az ünnep alatt, mert fennáll a lehetősége, hogy kovász van benne. Egy mondatban összefoglalva: amiben nem vagyunk biztosak, akkor azt inkább ne, mert így biztosan nem tévedünk!

Most pedig ejtsünk néhány szót arról, amit minden évben nagyon várunk! Angyali mosollyal gondolunk a forró kakaóba vagy kávéba áztatott maceszre!

Akkor nézzük, mit kell tudnunk a pászkáról!

A hagyományt szigorúan őrző helyeken az ünnep előtti héten kezdik megőrölni a már aratáskor félrerakott búzát, amelyet addig száraz helyen, a legnagyobb gondossággal őriztek. Majd a szigorú, de pontosan előírt tisztasági követelmények mellett elkezdik a mácá sütését. A macesz csak vizet és lisztet tartalmazhat!

Nagyon fontos, hogy a sütést a liszt és víz érintkezésétől számított 18 percen belül kell megkezdeni, nehogy megchámecosodjon, azaz mintegy spontán erjedésnek induljon, ezáltal pedig kovászossá váljon! Ugyanis a már említett 18 percen belül olyan erjedési folyamatok indulhatnak el a tésztában, amelyek miatt az már chámécnak számít. Sokan azt gondolhatják, hogy rendben van, összekeverem a lisztet és a vizet, gyorsan átgyúrom, kinyújtom, megszurkálom, és már sütöm is. Ez eddig rendben is van! De ne feledjük, hogy minden olyan eszközt és felületet is tisztítanunk kell, amivel a tésztánk érintkezik! Vállalkozó kedvű szülőtársak mindenképpen próbálják ki a gyerekekkel a maceszsütést!

Viszont, hogy kicsi konyhám a béke és csend szigete legyen és maradjon, én rendelem a maceszt! Őszintén bevallva soha nem voltam oly bátor, hogy otthon kipróbáljam a maceszsütést. Főleg miután megnéztem ezt a kisfilmet.

 

Tiszta szívből mondom, hogy Kol Hákávod mindenkinek, aki otthon kipróbálja a sütést!

 

 

Kitnijot

Pészáchkor tórai tilalom alapján tilos fogyasztani öt fajta gabonát. Ezek a búza, a rozs, az árpa, a zab és a tönköly. Már a 12. században az askenázi zsidók között elterjedt az a tilalom, hogy nem csak a fent említett gabonaféléket nem ették Pészáchkor, kivéve az ezekből készült maceszt, hanem az úgynevezett kitnijotot, ami alapvetően a hüvelyeseket jelenti, mint például a rizs, kukorica, szója, bab, borsó, mustár, csicseriborsó és a mák. Ezek a növények ugyan nem lehetnek kovászosak, de elterjedt az a szokás, hogy tilos a fogyasztásuk, mert valamiben, például kinézetükben, illetve felhasználásuk és fogyasztásuk módjában hasonlítanak a gabonákra. Lisztjükből még kenyeret is lehet készíteni. Könnyen össze tudja zavarni az embert, ha azt mondják, kukoricakenyeret ehet, hiszen akkor lehet, hogy azt fogja hinni, hogy ha kukoricakenyeret lehet, akkor rozskenyeret vagy búzakenyeret is. Ez a tiltás vonatkozik a rizsre, babra, kukoricára. Mindenesetre a hüvelyesekre nem vonatkozik az a kitétel, hogy meg kell szabadulni tőle, csak fogyasztásuk tilos Pészách alatt azokban a közösségekben, ahol él ez a hagyomány.

 

Szükséges, hogy megfelelő mennyiségű „Pészáchra alkalmas” kóser ételt és élelmiszert tároljunk be és készítsünk elő, hogy legyen mit ennünk az ünnep nyolc napján. Ezek közül a legfontosabb a mácá, macesz vagy pászka, mert ez helyettesíti a kenyeret. De készítenek belőle darát és lisztet is, amiket használhatunk az ünnep alatt! Ezeket az élelmiszereket viszont már a gondosan kitakarított és előkészített helyekre rakjuk be!

Jövő héten a széderről fogunk tanulni.

De addig is valami fontos! A rengeteg munka után pedig nekünk is jár egy kis kényeztetés! Véletlenül se felejtsük el, hogy minden nőnek nyugodtan, kipihenten és vidáman kell a széderre mennie! Ezért nyugodtan jelentkezzünk be a fodrászunkhoz hajat vágatni, esetleg a kozmetikushoz, és egy pedikűr-manikűr is ránk férhet! Elsősorban azért, mert megérdemeljük, másodsorban pedig az ómerszámlálás alatt ezt nem tehetjük majd meg!