A „gólem” szóra egy mai héber értelmező szótár négy jelentést ad meg: 1. a lepke életének egy szakasza, 2. nehéz felfogású ember, 3. formátlan anyaghalmaz, 4. ember által teremtett, többnyire emberformájú alkotás, amelybe varázslat folytán életet lehelnek; könnyen formázható anyagból készül, mint pl. kő, fém vagy agyag.
A prágai zsidó negyed szélén egy kis múzeum bújik meg, amelynek a neve Speculum Alchemiae, azaz Az alkímia tükre. Félhomályos pincéjében a II. Rudolf német-római császár, egyben cseh és magyar király (1552-1612) szolgálatában álló alkimisták műhelyének rekonstrukciója látható mindenféle eszközzel, amelyekkel örök életet biztosító italt és az ólmot arannyá változtató eljárást igyekeztek feltalálni. A tárlatvezető elmondása szerint a műhely tulajdonosa a híres rabbi, Júda Löw ben Becalel vagy más néven a prágai Maharal volt, aki a legenda szerint itt alkotta meg a világirodalomból is ismert gólemet.
Mi indította erre a lépésre? A legelterjedtebb magyarázat szerint a város zsidó közössége kérte, hogy védje meg őket a vérvádak ürügyén ellenük acsarkodó lakosoktól. A rabbi megformált egy agyagfigurát (más források szerint sárból alkotta meg), amelyet a homlokára írt héber szóval – igazság – életre keltett. A gólem tette a dolgát, hűségesen szolgálta urát, aki a szombat beköszöntése előtt minden alkalommal „kikapcsolta” teremtményét, nehogy az megszegje az ünnep szentségét. Egy alkalommal ezt elmulasztotta, aminek az lett a következménye, hogy a gólem behatolt a zsinagógába és rázni kezdte a falakat. A rabbi üldözőbe vette, a kijáratnál utolérte, és letörölte a homlokára vésett hárombetűs felirat első betűjét, amitől a szó jelentése „igazság”-ról „halott”-ra változott (héberül: emet – met). A gólem széthullott, a történet szerint maradványait a zsinagóga padlásán tárolják a mai napig. Van olyan változat is, amely szerint az életet adó szó nem más, mint Isten neve, aztán olvashatunk arról is, hogy nem a homlokára volt vésve, hanem a tarkójára, vagy éppenséggel a nyelve alatt elrejtett cédulára íródott. Abban egyetértenek a források, hogy a felirat héber nyelvű volt és az értelmezése jelentette a lelket, az életet.
A prágai gólem legendájának hosszú és többféle előzménye van, de minden elbeszélés közös gyökere az ember teremtésének története a Tóra első könyvében (Mózes I. 2. 7.):
„Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelte orrába az élet leheletét; így lett az ember élő lénnyé”.
A múlt században sűrűn felbukkant a gólem története Jorge Luis Borges versétől a Simpson családon át Terry Pratchett fantázia-regényéig, de szerepeltették az agyagfigurát tévésorozatban, képregényben, számítógépes- és társasjátékban is. Ennek megfelelően mai alakja nem feltétlen néma vagy nagydarab, esetlen alak, amint a korábbi elbeszélésekben szerepel, hanem lehet nagyon is beszélő hős vagy gonosz figura, félelmetes fegyver vagy akár gyengéd szerető.
Nem maradhat ki a magyar kapcsolat sem. 2007-ben hunyt el a magát alkotásának utolsó évtizedeiben gólemkészítő keramikusnak nevező Thury Levente, aki anyai ágon a neves prágai rabbi leszármazottja volt, apai felmenője pedig Rudolf császártól kapott nemesi címet. A művész alkotásainak időtállóságát bizonyítja, hogy Agyagtól lélekig című kiállítása még 2021. januárban is látogatható volt. Kezdetben kisméretű figurákat készített, aztán eljutott az embernagyságúig, majd női gólemeket, párokat és csoportokat is megmintázott. Motorral mozgatott szobrai szimbolikusan életre keltik a holt anyagot, amelynek megelevenítése hosszú évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját.
