Tízéves korában panaszkodott a szüleinek, hogy egyik húga, Anna zongorajátéka zavarja a házi feladat elkészítésében, mire anyjuk eltávolította a hangszert a házból. Élete harmincas éveiben szeretett kirándulni és megmászni a magas hegyeket. Nem minden barátja volt képes csatlakozni ehhez a sportos életvitelt követelő feladathoz, de szép sógornője, Minna Bernays jó erőben volt, így örömmel csatlakozott hozzá. Közös kirándulásaik nem kevés pletykához szolgáltak alapul kettőjük kapcsolatáról. Sigmund Freud (1856. május 6. – 1939. szeptember 23.) azokban az években kokainfogyasztó volt. Azt gondolta, hogy a drog segíthet időről időre rátörő melankóliáján és élesítheti emlékezetét. Mikor azonban ráébredt, hogy a szer milyen károkat okozhat, felhagyott használatával. Szerette a csau csau kutyákat, Yofi nevű kutyája (héber szó, jelentése: szépség) segítségére volt a terápiákon páciensei, leginkább a gyerekek megnyugtatásában. A XIX. század kilencvenes éveiben Freud és Binjamin Zeev Herzl mindketten Bécs Alsergrund nevű kerületében laktak: a Freud család a Berggasse 19, Hertz-ék pedig a 6. szám alatt, de nem utal rá semmi, hogy ismerték volna egymást. Sigmund Freudot 12-szer jelölték orvosi Nobel díjra, sőt egyszer irodalmira is, de – nem kis bánatára – egyszer sem nyerte el a kitüntetést.

A fenti életrajzi töredékek Vered Lyon Yerushalmi, az Izraeli Nemzeti Könyvtár szerkesztőjének Eran Rolnik pszichiáterrel folytatott beszélgetésében hangzottak el, amelyben a gyerekkorral kezdték Sigmund Freud életének és munkásságának elemzését. Négy éves volt, amikor szülei a ma Csehországhoz tartozó Freibergből (régen Morvaország) Bécsbe költöztek. Anyja korán felfedezte fiában a zsenialitást, apja is gyakran méltatta intelligenciáját és okosságát, de a kevéssé tehetős, ráadásul sokgyermekes családban[1] nem volt könnyű megfelelő oktatást biztosítani számára. Ennek ellenére Sigmund már kamaszként meg volt róla győződve, hogy nagy dolgok véghezvitelére hivatott. Önmagában persze ez nem ritkaság a hasonló korú gyerekek gondolkodásában, nála azonban az önmagába vetett hit igen széleskörű érdeklődéssel párosult.

Annak ellenére, hogy nem volt vallásos, Bécs antiszemita légköre rádöbbentette, hogy származása miatt a tehetség nem elegendő. Később mégis azt tapasztalta, hogy származása inkább előnyt jelent számára, már csak közvetlen zsidó munkatársai és a szakterületen dolgozó többi zsidó kolléga miatt is. Palesztinai kollégákkal is levelezett, de a judaizmus iránt érzett szimpátiája ellenére hozzájuk soha nem látogatott el. A zsidó állam létrehozásához viszályoknak kevésbé kitett területet képzelt el. Ugyanakkor egy 1929-ben írt levelében[2] megemlítette, hogy tudja: a tömegek lelkesedését csakis a Szentföld keltheti fel, amint az adakozók is bizonyára csak az oda irányuló betelepedést segítenék. Mindezzel együtt örömmel üdvözölte 1925-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetem megalapítását. Egy találó meghatározás szerint érzelmi cionista volt.

1938-ban, öt évvel Hitler kancellári kinevezése után végre sikerült meggyőzni, hogy hagyja el Ausztriát. Egész családjával együtt Londonba települtek át. 1939. szeptember 23-án, 83 éves korában hunyt el, a zsidó naptár szerint tisri hó 10-én, jom kippur napján.

 

Forrás

 

Jegyzetek:

[1] Freud apjának két felnőtt fia volt előző házasságából, a másodikban Sigmunddal együtt további hét gyermeke született.

[2] Kiterjedt és intenzív levelezést folytatott, többek között Stefan Zweig osztrák íróval és Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikussal.