A kismajom kalandjaiból tévésorozat készült, megjelent DVD-n, aztán videójátékként is, majd 2006-ban animációs tévéfilmsorozatot gyártottak belőle. A magyar fordítás A bajkeverő majom címet kapta, pedig George pusztán kíváncsi természetű, mint a könyv angol címe mutatja: Curious George. A kedves kis figura a zsidó Rey házaspár: az író Margaret és az illusztrátor Hans fejében született meg, számukra (és többmillió sorstársuk számára) a legrosszabb időben. De lássuk az előzményeket.
1925-ben egy 27 éves német fiatalember érkezett Brazília napsütötte partjaihoz. Hans Augusto Reyersbach (1898–1977) volt a neve. Elsősorban gondoskodnia kellett a megélhetésről, ezért fürdőszobafelszereléseket kezdett árulni. Miután ezzel biztosította a kellő bevételt, szabad idejében hódolhatott három szenvedélyének: a hajózásnak, az állatoknak és a rajzolásnak. Ezt a hármat sikeresen össze is kötötte: az Amazonas hullámain hajózva alkalma volt rajzain megörökíteni a parton ugrándozó majmokat. Tíz évvel később a család egyik barátja, Margarete Elisabeth Waldstein (1906–1996) a Németországban erősödő antiszemitizmus miatt Hamburgból Rio de Janeiro-ba költözött. Sikerült rávennie Hans-ot, hogy hagyjon fel munkájával és alapítsanak egy reklámirodát, amelyben ő foglalkozik a hirdetések megszövegezésével, a férfi pedig a grafikával. A közös munkából persze hamar szerelem, majd házasság lett.
A brazilok számára nehezen kiejthető Reyersbach nevet Rey-re rövidítették; 1936-ban brazil állampolgárokként Párizsban telepedtek le. Itt döntötték el, hogy mesekönyveket kezdenek írni és illusztrálni. Az első közös kiadványuk egy Rafi nevű zsiráfról (az angol kiadásban Cecily) és kilenc majomról szólt. Az egyik szereplő, egy Fifi nevű csibész majom ábrázolása olyan jól sikerült, hogy elhatározták, ő lesz a következő könyvük főszereplője.
Távol a zajos Párizstól, egy kis francia faluban kezdtek a munkához. Közben kitört a második világháború, aminek hatására a félelem és a gyanakvás elérte ezt a csendes kis zugot is. Valamelyik szomszéd, hallva német akcentusukat, feljelentette őket a rendőrségen, arra gyanakodva, hogy német kémek. A kiérkező rendőrt végül a Hans dolgozószobájában szanaszét heverő rajzok meggyőzték, hogy művészemberekkel és nem kémekkel áll szemben. Az eset után azonban a házaspár jobbnak látta visszaköltözni Párizsba.
Nyugalmuk itt sem tartott sokáig. 1940-ben a francia főváros menekültek tömegével telt meg. A veszélyérzet rátelepedett a lakosokra, a zsidókra különösen. A növekvő zűrzavar közepette Rey-éknek sikerült megújítani brazil útleveleiket és hozzájutni némi pénzhez a bankból. A francia kormány június 10-én nyílt várossá nyilvánította Párizst, ami annyit jelentett, hogy szabad bevonulást biztosítanak az ellenségnek. Autójuk nem volt, a vonatközlekedés megbénult, sőt kerékpárokat sem lehetett már kapni az üzletekben, ezért Hans tetemes összegért alkatrészeket vásárolt, amiből két biciklit szerelt össze. Néhány ruhadarabon és ételen kívül a kéziratokat és a rajzokat vitték magukkal. Több százezer biciklis, gyalogos és autós menekülővel zsúfolt úton dél felé indultak, kora hajnaltól késő estig tekertek, amíg június 14-én megérkeztek céljukhoz: Orléans vasútállomására. A náci csapatok aznap tűzték ki az Eiffel toronyra a horogkeresztes zászlót.
Az utazás itt nem ért véget. Többszöri átszállással, menekültekkel teli vonatokon végül Spanyolországon át Portugáliába érkeztek. Négy hónappal útnak indulásuk után, 1940. október 14-én ott álltak egy New York kikötőjébe beúszó hajó fedélzetén. Egy évre rá megjelent a bajkeverő majomról szóló könyvük angol nyelvű kiadása. Fifi nevét a kiadó kérésére George-ra változtatták; kalandjait további hat történetből ismerhetik meg a kis olvasók.
