„Izrael fiai úgy táborozzanak, hogy mindenki a saját atyai háza zászlója mellett legyen” (4Mózes 2:2)

 

A Tóra nem csupán törvénygyűjtemény – hanem útmutatás is. Különösen igaz ez a pusztai vándorlásról szóló szakaszokra: ezek a részek rendről, helyfoglalásról és arról szólnak, hogyan válhat egy sokféle háttérrel rendelkező közösség egységes néppé.

A vándorlás során az Örökkévaló pontos utasítást adott arra, hogyan kell táborozni: nem szétszórtan, nem összevissza, hanem rendezett rendben – zászlók szerint. Minden törzs rendelkezett saját helyével, zászlajával, irányával. A középpontban pedig a Szentély állt – Isten jelenlétének helye.

 

Egy régi rend újjászületése

A midrás (Bamidbár Rábá 2:8) egy történetet idéz: Jákob, halála előtt pontosan meghatározta, melyik fia hol álljon a koporsója körül. Ez nemcsak családi elrendezés volt, hanem szimbolikus kijelölés is: mindegyik fiú más-más szellemi szerepet képviselt. Így mutatkozott meg, ki hogyan hordozza a szentség örökségét. Később, amikor a törzsek zászlók szerint táboroztak a sivatagban, ez az ősrégi rend tért vissza. A zászló nem csupán irányt jelölt – hanem azt is, hogy hol van valakinek a helye. Ez a kérdés ma is időszerű: hol található valakinek a helye a zsidó nép közösségében? Milyen szerep tölthető be?

 

Egység az egyformaság helyett

A Tóra így fogalmaz: „Egy Tóra és egy törvény legyen nektek” (4Mózes 15:16). Az isteni igazság oszthatatlan, egységes. Azonban azok, akik ezt az igazságot hordozzák, különbözőek: eltérő a lelki alkatuk, élettörténetük, útjuk. Ezért kapott minden törzs más zászlót és helyet. A különbségek nem gyengítik az egészet – épp ellenkezőleg: gazdagítják és mélyítik. A zsidó egység nem egyetlen színből áll – hanem tizenkettőből. Sőt: mindegyik szín további árnyalatokra bontható.

 

 

Jákob és Mózes – különböző kötődések

 

A Tóra önmagát „Jákob gyülekezetének örökségeként” nevezi (5Mózes 33:4), ugyanakkor a hagyomány „Mózes Tórájaként” is említi (Malakiás 3:22). A zsidó misztikus tanítások szerint Jákob az ösztönös vonzódást adta a szentséghez – Mózes pedig a megértés képességét. Vannak, akik úgy érzik: „nincs elegendő tudásom ehhez.” De már maga a kérdésfeltevés is a szentség irányába mutat. A Tóra iránti vágy, érdeklődés – ez is kapcsolódás. Ebből fakadhat elmélyülés és tanulás, ahogyan Mózesnél is.

 

Zászlók ma

Sokan érzik úgy, hogy nincsen saját zászlójuk. Nem világos, hol lehet a helyük. A hagyomány szerint azonban mindenki zászlaja valahol a középpont körül található. Nem szükséges más zászlaját utánozni. Egyéni jelek is lehetnek jelentősek: egy szokás, egy gyertyagyújtás péntek este, egy kimondott „ámen”, egy sor, amit sikerült megérteni a Talmudból.