E heti szidránk a Nászó. Párásánkban többek között a Birkát Kohánimról, a papi áldásról olvasunk. I-ten megparancsolta a kohénoknak, hogy áldják meg Izrael gyermekeit. A mai napig végzik ezt a különleges szertartást, amelynek során a kohénok I-ten nevében megáldják a zsidó népet; általában Izrelben minden nap, a gálutban ünnepnapokon.

Ezekkel a szavakkal áldják meg a kohénok Izrael fiait:

Áldjon meg az Ö-való és őrizzen meg téged. Világíttassa feléd az Ö-való az Ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Ö-való az ő arcát és adjon neked békét! (4Móz. 6. 24-46.)

Ez a rövid isteni áldás a „béke” szóval zárul. A béke, mely központi eleme a zsidó gondolatvilágnak újra és újra megjelenik a zsidó napi rituálékban, és mindig az utolsó szó. A S’mone-eszré ima a béke áldásával zárul, a káddis így végződik: „Aki békét teremt az égben…”, és hasonlóképpen a Birkát háMázonban, az étkezés utáni áldásokban.

A Talmud szerint a „béke” szó nem más, mint az Ö-való egyik neve. A bibliai idők óta, amikor két zsidó találkozik, a sálom szóval üdvözlik egymást. Az ősi hagyomány szerint Jeruzsálem városának neve a Sálom szóból származik; ennek a hagyománynak a visszhangját találjuk a Zsoltárok könyvében:

Kérjétek Jeruzsálem békéjét, boldogok legyenek, kik téged szeretnek! Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban! Testvéreim és társaim kedvéért hadd szóljak: Béke benned! (Zsolt. 122. 6-8.)

Miért esszenciális eleme a béke a zsidó ember életének? És milyen az ideális béke, amelyre vágyunk?

Egyszerűen fogalmazva, a béke olyan állapot, amelyben nincs háború vagy vita. De a békének tulajdonított fontosság fényében nehéz csupán a konfliktus hiányára redukálni. Meg kell találnunk a pozitív tartalmát, mely igazolja, hogy a béke szó I-ten egyik neve. A béke nemcsak egy passzív, harctól mentes helyzetet ír le, hanem egy aktív, harmonikus állapotot is, egy olyan valóságot, amelyben minden összetevő hozzájárul egymáshoz. A „sálem” szó, ami egészet jelent, a „sálom” szóból származik. Amikor az összetevők pontosan illeszkednek egymáshoz, létrejön a teljesség. Vegyük például a zenét: amikor egy zenekarban minden zenész a megfelelő hangokat játssza, a megfelelő időben és a megfelelő sorrendben, az eredmény harmonikus.

A Misnában olvassuk, melyet majdnem kétezer évvel ezelőtt Rabbi J’hudá háNászi szerkeszett Izrael földjén; egy hatalmas munka, amelynek célja a Második Templom idején és később kiadott összes kommentár és háláchák összegyűjtése, rendszerezése és leírása volt, amelyeket addig szóban adtak tovább:

Rabbi Simon ben Háláftá azt mondta: a Szent, áldott legyen, nem talált más edényt, ami áldást hordozhatott volna Izrael számára, csak a békéét, ahogyan meg van írva: Az Ö-való adjon erőt népének, az Ö-való áldja meg népét békével. (Mászechet Okcin 3. 12., Zsolt. 29. 11.)

Rábbán Simon ben Gámliél mondta: Három dolgon áll a világ: az igazságon, a jogon és a békén.(Ávot 1. 18.)

E három alapelv nélkülözhetetlen eleme a civilizált társadalom fennmaradásához.

A sálom szó 237-szer jelenik meg a T’nách-ban; találkozhatunk vele a mindennapi héber nyelvben különböző üdvözlés és egyéb kifejezés formájában. Láthattuk, mennyire fontos a béke a zsidóság számára; nem meglepő, hogy ilyen gyakran találkozunk vele, mind szóban, mind írásban.

A sálom szó héber betűinek számértékét összeadva 7-et kapunk, az éden szó betűinek számértéke ugyancsak 7. A 7-es szám a teljességet szimbolizája, a Sábbát a hetedik nap, így a 7-es szám egyfajta kapcsolat az Ö-valóval. Az Édenkert kontextusában a hetedik nap a beteljesüléssel, a pihenéssel és a spirituális teljesség állapotával társul, a valódi békével, harmóniával, melyre ösztönösen vágyik az ember…

B. Schmidt Dániel