Amikor Sabtaj Cvi (1626. aug. 1–1676. szept. 17.) áttért az iszlám hitre, hívei többsége kiábrándult belőle és már nem hitték, hogy ő a Messiás, de néhányszáz család hű maradt hozzá, és maguk is követték példáját. Manapság is létezik egy kis sabtajista közösség, amelynek tagjai ellenséges fellépéstől tartva nem fedik fel kilétüket. Gyanakvásuk nem alaptalan, hiszen példaképüket nevezték már minden idők legnagyobb álmessiásának, eretneknek, mániás depressziós, téveszmés alaknak – és ez távolról sem a teljes lista.
A nyomában iszlám hitre tért zsidókat gúnyosan dönme[1] néven emlegették, amelynek jelentése: kitért, renegát. A múlt század negyvenes éveiig ismeretlen volt ezeknek a titokzatos közösségeknek az élete. Dr. Hadar Feldman Samet, a Tel-Avivi Egyetem munkatársa „A sabtajista ’hívők’ költészete” címmel most megjelent könyvében az ismertető szerint
„…új megvilágításba helyezi társadalmi életüket és hagyományaikat… Ismerteti liturgikus dalaik szövegét, radikális teológiájukat, rituáléjukat, folklórjukat és zenei világukat…”
Az említett dalok gyűjteménye, mintegy 1500 vallásos költemény ma a Yad Ben-Cvi Intézetben és a Harvard Egyetem Könyvtárában található. Ezeken az énekeken érezhető a nem-zsidó világ zenei és kulturális hatása. Dr. Feldman Samet fáradságos munkával nem csak az ezoterikus jelekkel lejegyzett szövegeket fordította le és fejtette meg rejtett értelmüket, hanem többszáznak az eredeti dallamát is megtalálta. A dalszöveg héber, de a zenei instrukciókat törökül írták, és népszerű oszmán dalokra utalnak. Ezek segítségével könnyebb volt megtalálni a ma is fellelhető melódiákat.
Sabtaj Cvi 5386. áv hó 9-én született Izmirben. Fiatal korától foglalkozott a kabbalával, és az őt körülvevő, karizmatikus egyéniségétől elbűvölt tanítványok köre egyre nőtt. A XVII. század hatvanas éveinek közepén találkozott Nathan Levi Ashkenázival, akit Gázai Natan néven is ismertek, s aki úgy vélte, hogy Sabtaj nem más, mint a Messiás. A hír gyorsan terjedt világszerte. Sok zsidó eladta a házát abban a reményben, hogy küszöbön áll a visszatérés Cionba.
Az elfogadott történelmi narratíva a kabbala terjedésével és az 1648-49-es, Bogdan Hmelnickij vezette kozák vérengzés megrázó hatásával magyarázza az excentrikus fiatalember gyors felemelkedését. Dr. Feldman Samet és más kutatók azonban lehetségesnek tartják, hogy a kabbala terjedése éppen Sabtáj Cvi mozgalmának hatása volt, és nem fordítva.
Az álmessiás (a szerző nem használja ezt a megnevezést) népszerűsége nem maradt titokban a konstantinápolyi nagyvezír előtt, aki elrendelte letartóztatását. Hat hónappal később a szultáni tanács által tartott tárgyaláson választhatott, hogy meghal vagy áttér az iszlám hitre. A második lehetőség mellett döntött, és attól kezdve Aziz Mehmednek hívták. Mellette további 200 zsidó család tért át az iszlámra, a halálát követő évtizedben pedig újabb 300. A XIX. században a létszám Szalonikiben tovább növekedett. A csoport tagjai a nagyobb zsidó közösségektől teljesen elkülönülve éltek, kívülállókkal nem házasodtak.
1923-ban, az Oszmán Birodalom felbomlása után aláírták a lausanne-i békeszerződést, amely Görögország és Törökország közötti lakosságcserét is magában foglalt. A megállapodás részeként a közösség tagjait, akiket muszlimokként tartottak számon, Törökországba telepítették át. Sabtaj Cvi hívei úgy vélik, hogy ezt az áttelepítést, amely később, Görögország náci megszállása alatt életmentőnek bizonyult számukra, rendíthetetlen hitüknek köszönhetik.
Forrás
Jegyzet:
[1] „A törökök főleg a Szaloniki városában élő titkos szektára alkalmazzák e szót. E városban ugyanis egy mohamedán szekta van, melynek hivői titokban a zsidó prófétának, Szabatáj Szevinek tanait fogadták el. Nyíltan mohamedán számba mennek, titokban azonban saját vallásuk tanai szerin élnek.” Révai Nagy Lexikona, 1912. 5. kötet.
