Az e heti parasában I-ten azt mondja Mózesnek:

Küldj ki embereket, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet a zsidó népnek adok (4M13/2)

Logikusan azt feltételeznénk, hogy ez a történet kezdete. A Parasat Devarimban azonban, amikor Mózes felidézi mindazokat az eseményeket, amelyek a zsidó nép 40 éves sivatagi tartózkodása alatt történtek, egy másik motivációra is rávilágít a kémek kiküldésével kapcsolatban:

És mindnyájan közeledtek hozzám, és azt mondtátok: »Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki a földet (5M1/22)

Miután a nép előadta ezt a kérést, Mózes konzultált I-tennel, hogy eldöntse, mit tegyen, és I-ten megengedte, hogy az expedíció megtörténjen.

Beer Majim Chaim csodálkozik, hogy a Parasat Slach miért a párbeszéd közepén veszi fel a fonalat. Ahelyett, hogy a parsha I-ten válaszával kezdődik („Küldj ki kémeket”), inkább a zsidó nép eredeti kérésével kellene kezdődnie („Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki a földet”)!

Továbbá a Tóra szerint Mózes (אֲנָשִׁים) „anásimokat” (embereket) küldött, hogy kémleljék ki a földet (4M13/3). Rási elmagyarázza, hogy az „anásim” szó előkelő, fontos emberekre utal. Valójában azok a férfiak, akiket erre a küldetésre küldtek, törzsük vezetői voltak. Ez furcsának tűnik. Ha Mózes ki akarta kémlelni a földet, miért küldte el a legkiválóbb „rabbikat”? Észszerűbb lett volna hivatásos kémeket küldeni!

A történet előrehaladtával azt látjuk, hogy a kémek többsége negatív jelentéssel tér vissza az országról. Ezek az emberek ezt követően szörnyű járványban halnak meg (4M14/37). A részleteket lásd a Talmudban (Szota 35a). Nyilvánvaló, hogy a kémekkel történt incidenst súlyos hibának tekintették. Hogyan kell tehát értelmeznünk az e heti Haftárát, amelyben 40 évvel az eset után Jehosua is kémeket küld (Jehosua 2)? Jehosua idejében kiküldött kémeket nem ítélik el vagy büntetik meg, viselkedésüket megengedhetőnek, sőt dicséretesnek tekintik. Mi tehát a különbség a két eset között?

Szlonimer Rebbe a „Netivot Salomban” azt tanítja, hogy Mózesnek és a népnek különböző céljaik voltak arra, hogy kémeket küldjön az Országba. Mózes teljesen megbízott I-tenben. Nem volt kétsége afelől, hogy a föld jó, csupán meg akarta állapítani az energiaforrásait, szellemi hátterét, meg akarta tudni, hogy mindezeket hogyan lehet a lehető legjobban saját hasznukra fordítani. A népnek ezzel szemben más volt a motivációja. Féltek ismeretlen területre lépni – még akkor is, ha az isteni ígéret volt számukra -, ezért elsősorban a föld fizikai és anyagi természetének vizsgálata érdekelte őket.

Ohr Gedaljáhu kommentátor szerint a kémek előtt az volt a kihívás, hogy Mózes vagy a nép küldetését teljesítsék-e. Kinek az ügynökei legyenek? Mózes szemlélete szerint cselekedjenek, és spirituális szemmel nézzék a földet, vagy inkább a nép fizikailag orientált szemszögéből tekintsenek rá?

Irányadó motivációk

Ez az egész epizód értékes tanulsággal szolgál. A saját életünkben, amikor egy micvát teszünk, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért tesszük. Kinek a küldetését teljesítjük? Kinek az ügynökei akarunk lenni? Magunkért vagy I-tenért tesszük a micvát? A szándékunk a döntő. Ha a micvát a megfelelő céllal tesszük, akkor a megfelelő irányba fejlődünk. Ha ugyanazt a micvát csak önző indítékból (pénz, hatalom, dicsőség stb.) tesszük, akkor rossz irányba haladunk.

Most már érthetjük, hogy a Parasat Slach miért kezdődik I-ten válaszával (noha kronológiailag később hangzott el), ahelyett, hogy a nép kezdeti kérésével foglalkozna. Mivel a nép kérése fel sem merül I-ten válaszában, ebből megtudhatjuk, hogy a kémeknek nem a nép motivációi alapján kellett volna cselekedniük. A Talmud (Szotá 34b) szintén erre a gondolatra utaló utalást lát I-ten Mózesnek adott válaszának megfogalmazásában: (שְׁלַח לְךָ) „Slach lecha” (szó szerint: „Küldj magadnak”). A Talmud úgy értelmezi a látszólag fölösleges „lecha” szót, hogy „a te [Mózes] szemszögedből”. Más szóval, I-ten kizárja a zsidó nép perspektíváját a parancsából, arra utalva, hogy a kémeknek nem a nép érdekében kell a küldetésükre indulniuk.

Ez megmagyarázza, hogy Mózes miért választott szellemi vezetőket erre a küldetésre hivatásos kémek helyett. Mózest nem az érdekelte, hogy fizikailag kikémlelje a földet; inkább a föld szellemi természetét akarta megvizsgálni. Egy ilyen feladatra a legjobban felkészült emberek azok voltak, akik a spiritualitásban járatosak voltak.

Most már azt is megérthetjük, mi a különbség az e heti parasában szereplő kémek esete és a Jehosua idején kiküldött kémek esete között. A Parasat Slachban, amikor a kémek visszatérnek, a Tóra azt mondja nekünk: „A kémek jöttek… és jelentést tettek a zsidó népnek” (4M13/26). Ez a vers arra utal, hogy a kémek elsősorban arra összpontosítottak, hogy a nép akaratát teljesítsék. Jehosua idejében azonban a vers azt mondja nekünk, hogy a kémek „eljöttek Jehosuához, és elmondták neki mindazt, ami velük történt” (Jehosua 2/23). A Jehosua által kiküldött kémek tehát egyedül neki számoltak be. Ez jelzi tiszta motivációjukat.

Adassék meg nekünk az a kegyelem, hogy az igazság útján járjunk és kövessük I-ten útjait, így biztosítva, hogy minden cselekedetünket a helyes szándékkal végezzük.

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!