Theodor Herzl, a zsidó állam megálmodója és felesége, Julie viszonylag fiatalon hunytak el: az előbbi 44, az utóbbi 39 évesen. Három gyermekük, Paulina, Hans és Trude (Margaritha) élete tragikus véget ért; egyetlen unokájuk, Stephen Theodore Neumann (családnevét később Normanra változtatta) nem sokkal élte túl szüleit.
Paulina Bordeaux-ban halt meg 1930-ban, 40 éves korában. Kábítószerfüggő lett, nyilván ennek is szerepe volt benne, hogy a tífusz legyőzte. Egy héttel halála után nála egy évvel fiatalabb testvére, Hans, aki egész életében lelki problémákkal küzdött, öngyilkos lett. Trude, a harmadik Herzl gyerek férjhez ment, az ő fia volt Stephen Theodore. Trude is lelkibeteg volt; ötvenévesen, 1943-ban valószínűleg éhen halt a theresienstadti koncentrációs táborban, férje szintén a holokauszt áldozata lett. Gyermekük, Stephen a háborúban Angliában szolgált tisztként. 1946-ban, mikor tudomására jutott szülei sorsa, öngyilkos lett. 28 évet élt.
Az év elején jelent meg Ilse Sternberger Otthontalan hercegek (Princes Without A Home) című, 1994-ben kiadott könyvének héber fordítása, Yuval Or munkája. Az alapötlet egy Marcel Sternberger nevű magyar származású, sokáig Párizsban élt újságírótól származik, aki Hans életének utolsó öt évében a szerencsétlen sorsú férfi közeli barátja volt. Az öngyilkosság után Marcelt megdöbbentették a zsidó sajtó kirohanásai, amiknek az oka az volt, hogy Hans áttért a keresztény vallásra. Felesége, Ilse segítségével Marcel megírta visszaemlékezéseit barátjáról.
A könyv 1934-ben jelent volna meg franciául Albert Einstein rövid ajánlásával. Hitler hatalomra jutása miatt azonban az akkori cionista vezetők, élükön Stephen Samuel Wise ugyancsak magyar származású, Amerikában élő rabbival arra kérték a szerzőt, halassza el a megjelenést, mivel a könyv viszályt támaszthat a zsidó közösségekben éppen akkor, amikor a legnagyobb összefogásra van szükség. Marcel eleget tett a kérésnek, és a kézirat a háború miatt országról országra menekülő házaspárral Franciaországból Belgiumba, azután Angliába, onnan Amerikába, majd Mexikóba került. Végül úgy döntöttek, hogy a könyvet Angliában adják ki. Addigra Marcelt már az akkori évek egyik legkeresettebb portréfotósaként ismerték. Korának számos hírességéről készített felvételt, modelljei között volt Roosevelt elnök (a tízcentesen látható portré az ő felvétele alapján készült), Frida Kahlo, Sigmund Freud, Albert Einstein, George Bernard Shaw és sokan mások. 1956-ban Marcel közlekedési baleset áldozata lett, így a könyv kiadásának terve mintegy 30 évre ismét lekerült a napirendről.
A nyolcvanas években hozzáférhetővé vált néhány dokumentum, amely megerősítette, hogy Marcel jogosan emelt szót pellengérre állított barátja védelmében, hiszen annak tragikus sorsa nem különbözött két lánytestvére és édesanyja sorsától. Végül 1994-ben alacsony példányszámban kiadták a könyvet, amely hamar feledésbe merült.
A kötetben az első világháború előtt és a két világháború között írt levelek másolatai, napló- és vallomásrészletek szerepelnek a cionizmus megszületésének története mellett.
