A szerencsés csősz cserszömörcés sört szürcsöl.

A mama papagája nem a papa papagája.

A szecsuáni síncsiszoló sínt csiszol Szecsuánban.

Rájár a rájára a rúd: rút arája jó pár órája vár rája.

A fenti kiragadott példamondatok Montágh Imre beszédgyakorlataiból valók, akit „a helyes beszéd Paganinije” néven említ az Újságmúzeum tavalyi cikke[1]. Életének első, hányatott időszakának nem minden eseményére illik a „tipikus magyar zsidó sors” kifejezés, a korszak jellemzői mégis felismerhetők benne. 1935. július 29-én született Budapesten. Gyerekkorát Nagybánhegyesen, a családi birtokon töltötte. Nemességet az 1849-ben hősi halált halt ükapja, Montágh Mór révén kapott a család, ám ez nem mentette meg őket attól, hogy 1944-ben az orosházi gettóba kerüljenek. A deportálást egy osztrák katonatiszt segítségével kerülték el, aki, miután Bécsújhelyen egy bombázás következtében megállt a vonat, szökésre biztatta és segítette a családot. A háború után nemesi származásuk miatt kitelepítették őket.

A gyerekkori traumák mély nyomokat hagyhattak Montágh Imrében, mégsem beszélt ezekről az évekről, csak itt-ott, írásaiban említi azokat. 1956-ban röpcédulákat osztogatott, ezért később letartóztatták és Kistarcsára internálták. Egy év után szabadult. Színész szeretett volna lenni, de miután felvételi vizsgája nem sikerült, beiratkozott a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. A diploma megszerzése után, 1959-ben logopédusként kezdett dolgozni Vácott. Ott ismerte meg későbbi feleségét, Riener Nellit. Montágh többek között siketnéma gyerekekkel foglalkozott, akik viszont, mint írta, kíváncsiak voltak színészi képességeire.[2] 1962-től a színinövendékeket tanította beszédtechnikára a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1973-ban docenssé nevezték ki.

Egy interjúban elmesélte, hogy kilencéves koráig raccsolt, amiről nem logopédus, hanem testvérbátyja szoktatta le. Ez bizonyára hatással volt a viselkedésére is, hiszen, ahogy vallotta, mivel a beszéd személyiségjegy, ezért a beszédtanítás egyben személyiségnevelés. Ezen túlmenően az előadói magatartást is tanulni lehet és kell, mert a beszédstílust a természetes és a megformált karakter is meghatározza. Hivatásos és amatőr gyerek- és felnőttszínészek tanultak tőle tiszta beszédet és színpadi viselkedést egyaránt. Szélesebb körökben is ismert volt, miután rádió- és televízióműsorokban szerepelt szakértőként vagy műsorvezetőként.

1986 nyarán az országos sajtó részletesen foglalkozott korai és tragikus halálával, amely feltehetően saját figyelmetlenségéből eredő baleset miatt következett be. Augusztus 14-én, 51 éves korában hunyt el. Négy magyarországi és egy angliai általános iskola viseli a nevét, amely a mai napig a beszédtechnika- és pedagógia fogalmával jelent egyet.

 

Jegyzetek: 

[1] Ő volt a helyes beszéd lelke

[2] A magánhangzó a beszéd lelke, a mássalhangzó pedig a teste