Tisztelt Rabbi! Kérem, írja meg miért törjük össze a zsidó esküvőn a poharat és miért emelik meg és táncoltatják a menyasszonyt és a vőlegényt az esküvői ünnepségen? Köszönöm.

 

A Rabbi válaszol:

Valóban sokan látják ezeket a különleges esküvői szokásokat, de kevesen ismerik a mögöttes jelentésüket. Szóval, nagyon köszönöm a kérdést.

A pohártörés szokása az esküvő legvégén, a hupá (esküvői baldahin) alatt történik, közvetlenül azután, hogy a vőlegény (héberül: chátán) és a menyasszony (kálá) egybekeltek. Ez az apró, mégis meglepő dolog mély jelentéssel bír. A Talmud (Brachot 30b) alapján a zsidó ember örömében sem felejtheti el Jeruzsálem pusztulását és a Szentély lerombolását.

Ahogy a Zsoltárok könyvében áll:

„Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, feledkezzen meg rólam a jobbom… ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet helyezem örömöm csúcsára.”
(Zsoltárok 137:5–6)

Ezért törünk össze egy poharat: hogy még a legnagyobb öröm pillanatában is emlékezzünk arra, hogy a világ még nem teljes, hiszen a végső megváltás, a béke és a Szentély újjáépítése még várat magára. Ugyanakkor a pohártörés a törékenységre is emlékeztet: az élet, a kapcsolat is törékeny – csak szeretettel, türelemmel, hitben és hűségben lehet megőrizni.

Hogy miért emelik fel és táncoltatják a menyasszonyt és a vőlegényt? Ez a szokás a zsidó esküvők egyik legvidámabb pillanata! A vendégek, barátok, rokonok egy széken felemelik a párt a levegőbe, és énekelve, táncolva körülveszik őket. Ez a szokás a közösség örömét, támogatását és szeretetét fejezi ki. A menyasszony és a vőlegény „fel van emelve” – szó szerint és szimbolikusan is – hiszen ezen a napon egy új zsidó otthon, egy „kis Szentély” születik.

 

A Rabbi