„Ha elkezdődik áv hónap, kevesebb lesz az öröm…” (Talmud, Táánit 26b)

 

A Talmudban olvashatjuk: “Ádár hónap beköszöntével az embernek egyre örömtelibbnek kell lennie.” (Táánit 29) Hiszen egyre több lesz az öröm és a lehetőség, a szerencse. Vele ellentétben azonban áv hónap a visszahúzódás, az elcsendesedés, a szomorúság időszaka.

A támuz hó 17. napjától áv hó 9-ig tartó három hetes időszakot héberül sloset hásávuotnak vagy béjn hámécárimnak, jiddisül dráj wochennek nevezzük. A Gergely naptár szerint ebben az évben ez a három hét július 13-tól az augusztus 2-án este kezdődő nagyböjt közé esik.

„Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem” – olvashatjuk a 102. zsoltárban. (Zsoltár 102,5)

Az ember elhárítja, hogy akár csak egy falatot is egyék. Szinte úgy tekinti az evést, mint ami megzavarja azt az érzést, amely nem tűr semmiféle eltérítést. Mindent, ami kívül van azon, feleslegesnek ítél, megvet, értelmetlennek minősít. A böjtölés lehet kifejezője félelemnek, szorongásnak, netán valamilyen valós veszélytől való rettegésnek. Rettegés a fizikai veszélytől vagy lelki gyötrelemtől, vagy egyszerre mindkettőtől. Az ember szenved és panaszkodik, az Ö-rökkévalóhoz fordul. Imádkozik, böjtöléssel könyörög, az Ö-rökkévalót kéri, hogy hárítsa el a bajt a feje fölül.

Böjt és ima egymáshoz tartozó fogalmak. Ez megjelenik az imáinkban, szokásainkban, mindennapjainkban. A zsidó hagyomány előír bizonyos böjtnapokat. Megkülönböztetünk kis- és nagyböjtöket, egyéni böjtöket. Kisböjtnek nevezzük a napkeltétől napnyugtáig tartó böjtöt. Ezek nem tórai, hanem rabbinikus eredetű böjtök. Ilyen például támuz 17, Com Gedáljá (Gedáljá böjtje, Ros Hásáná utáni nap), Táánit Eszter – Eszter böjtje (Purim).

Ezekhez a böjtökhöz nem tartozik különleges étkezés, a hagyományos reggeli és az egyszerű, hétköznapinak mondott vacsora tökéletesen megfelel a böjt megkezdése előtti és az azt lezáró étkezésnek. Ugyanis ha nagyon korán felkelünk, akkor még lehetőségünk van enni és inni. Mindenképpen célszerű a könnyű, só- és fűszermentesebb ételeket előnyben részesíteni és a lehető legtöbb mennyiségű folyadékot magunkhoz venni. A munkavégzés nem tiltott ezeken a napokon, de sokan nem dolgoznak, inkább szabadságot vesznek ki.

Nagyböjtnek nevezzük azt a két böjti napot, amikor 25 órán keresztül tilos az étel- és italfogyasztás. Ez a két nap pedig a Jom Kipur és Tisá Beáv. Míg Jom Kipurra a komolyság és az önvizsgálat jellemző, addig Tisá Beáv, áv hó kilencedike kizárólag a szomorúságról, a hatalmas, egész népet érintő tragédiáról: a Szentély pusztulásáról szól. Természetesen sok más szabály is vonatkozik erre, ilyen például – a teljesség igénye nélkül –, hogy nem hordunk bőrcipőt, nem végzünk munkát, nem élünk házaséletet.

De mikor, milyen esetekben böjtölünk még?

Például a menyasszony és a vőlegény is böjtölnek esküvőjük alkalmával. Ha leejtenek egy Tóratekercset, 40 napos böjt következik a közösségre, amely alatt úgymond napokat böjtölnek, ha nagy a közösség, akkor félnapokat. Elsőszülöttek böjtje: elsőszülött fiúgyermekek Pészáchot megelőző napon böjtölnek. Ez a böjt az Ö-rökkévaló iránti hála kifejezését szolgálja, amiért a tizedik egyiptomi csapás során megkímélte Izrael gyermekeinek elsőszülöttjeit. Ilyen, a hálát kifejező lakoma lehet még például a brit milá – a körülmetélés –, a bár micvá, azaz a fiúgyermek felnőtté avatása, vagy a szijum, azaz egy talmudi traktátus tanulmányozásának befejezése alkalmából rendezett lakoma, ünnepség. Vannak közösségek, ahol igyekeznek a nájntég minden egyes napján szijumot tartani, így lehetőség nyílik lakoma rendezésére és a gyászos hangulat oldására.