Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt mond, hogy valamit megtilt magának, ne szegje meg szavát. Tegyen meg mindent, amit ajka kimondott (4Mózes 30:3)

Az ember néha olyasmit ígér, amit később maga sem ért. Egy pillanatban, amikor valami megrezdül benne, esküt tesz, fogadalmat mond, lemond valamiről, ígéretet tesz Istennek.
Miért érezzük úgy, hogy amikor bajban vagyunk, vagy épp hálát érzünk, valamit mondanunk kell? Valamit felajánlani, tenni? Azért, mert az ember nem pusztán gondolkodó lény. Érez is és néha a lélek nem éri be szavakkal – cselekvést kíván. Elköteleződést. Egy jelet, amely túlmutat a hétköznapin.

Az értelem és az érzelem törékeny egyensúlya

A Tóra világa nem hideg racionalitás. Nem elég „tudni”. Érezni is kell. A zsidó ember nem puszta intellektus, de nem is csupa érzés – hanem egyensúly, amelyben a gondolat irányít, az érzés éltet. A micvák e két területet egyszerre formálják. Vannak, amelyek az értelem útját építik: tanulás, elmélkedés, értelmezés. És vannak, amelyek a szívhez szólnak: az ima, a gyász, a hála, az ünnep. És a fogadalmak? Ezek az érzelmi világ megnyilvánulásai. Olyan pillanatok termékei, amikor a lélek egy villanásnyi tisztaságban megszólal – félelemben, áhítatban, hálaérzetben – és valamit kimond. Ígéretet tesz. A Tóra nem tiltja ezeket a belső kitöréseket. De azt mondja: ha már kimondtad – vedd komolyan. Mert ha az ember nem becsüli meg a szívéből fakadó ígéreteket, akkor egy idő után a szív szava elcsitul.

Aki nem tartja meg fogadalmát, elveszíti feleségét

– mit jelent ez?

 Rabbi Nátán így tanította:

Aki nem tartja meg fogadalmát, elveszíti feleségét (Sábát 32b)

Elsőre talán túl keménynek tűnik ez az állítás. De a bölcsek nem a szankciók nyelvén beszélnek – hanem a lélek mély szerkezetéről. A férfi és nő közötti különbség nem csupán társadalmi vagy biológiai. A hagyomány szerint a férfi a gondolat, a nő az érzelem területén erősebb. A nő finomabb erkölcsi érzékkel, pontosabb intuícióval rendelkezik. Ő az, aki megérzi a dolgok igazságát, még mielőtt az értelem nevet adna neki. A nő – mondja a Példabeszédek könyve – „korona a férje fején”: nem alá, hanem fölé helyezi őt, nem uralja, hanem kiteljesíti. Ha egy férfi nem tanul meg hallgatni a szívére – ha kineveti vagy figyelmen kívül hagyja saját érzelmi mélységeit –, akkor előbb-utóbb nem fogja érteni azt sem, aki mellette él. És nem is lesz méltó hozzá.

Az érzelem értéke a szellemi növekedésben

 A Tóra nem fél az emberi érzelemtől. Sőt – komolyan veszi. Tudja, hogy az ember nem mindig képes mértékkel, józansággal reagálni – néha túlcsordul a hála, a félelem, a vágy, a fájdalom. És akkor valami megszületik: egy fogadalom. Ez nem gyengeség – épp ellenkezőleg: a lélek mozdulása. Egy belső emelkedés, amely meg akar testesülni. És ha az ember komolyan veszi ezt a mozdulatot, akkor a fogadalom lehet az a híd, amelyen a szív elindul az értelem felé – és végül találkoznak.

Zárógondolat – a kimondott szó súlya

Mátot szakasza nem a szónoklatról beszél, hanem a kimondott szóról. Azt mondja: ha már kimondtad – ne szegd meg. Ne azért, mert Isten megharagszik, hanem mert magadat árulod el. A fogadalom a lélek legőszintébb pillanataiból fakad. Ilyenkor egy másik éned szólal meg – az, aki tisztább, világosabb, Istenhez közelebb vágyó. Ne hallgattasd el ezt a hangot. Ne szoktasd le a lelkedet a szólásról. Mert az ember nem akkor hal meg, amikor elnémul – hanem amikor már nincs mit mondania.