A világ zsidósága áv hó kilencedikén[1] a két jeruzsálemi szentély vérfürdővel kísért lerombolásáról emlékezik meg (i. e. 586. és i. sz. 70.). Nem kevésbé véres és fájdalmas lehetett elődjük, a hagyomány szerint i. e. 1258–i. e. 889 között állt silói szentély elpusztítása.
A silói ideiglenes szentély ima- és áldozati központ, valamint fontos gyülekezési hely volt, éppúgy, mint a jeruzsálemi első szentély, amelyet utána építtetett fel Salamon király, de méreteiben és szépségében nem ért fel azzal. Ez volt ugyanis a szent sátor vagy sátorszentély (héberül miskán, latinul tabernaculum), amelyet az egyiptomi fogságból szabadult zsidók a pusztai vándorlás negyven évén át magukkal vittek, felállítottak és szétszereltek, hogy aztán a következő állomásukon újra összerakjanak. Az Országba érkezve Silóban szerelték össze, ott mutatták be az áldozatokat és ott jövendöltek a próféták. Józsué könyvében (18. 1.) ez áll:
„Egybegyűlt Izrael fiainak egész községe Silóba és odahelyezték a találkozás sátrát; az ország meghódítva volt részükre.”
Onnantól kezdve a sátorszentély központi helyet töltött be a nép életében, abban az időben is, amikor a zsidók és a filiszteusok harcoltak egymással (Bírák Könyve). Sámuel Könyvének közepétől azonban többé nem említik a sátrat.
A silói szentély pusztulása, akárcsak a két épített szentélyé, erkölcsi romlással hozható összefüggésbe. Éli Ha’kohen, Izrael főpapja és bírája, Hofni és Pinkász apja látta el a szent szolgálatot. Amikor azonban fiaira ruházta hatáskörét, azok korruptoknak bizonyultak. Feltartóztatták a hívőket, akik áldozatot bemutatni jöttek, és maguknak vették el az áldozati hús javát. Az Örökkévaló Sámuel közvetítésével figyelmeztette Élit, hogy ezek a cselekedetek súlyos katasztrófához vezethetnek. Éli pedig, aki öreg volt már akkor, beletörődően ezt felelte:
„Ő az Örökkévaló, ami jónak tetszik szemeiben, azt tegye” (Sámuel I. 3. 18.).
A folytatásban olvashatunk a filiszteusokkal folytatott háborúról, amelyben elrabolták a frigyládát, benne a két kőtáblával, de a sátorszentély pusztulásáról itt nincs leírás. Jirmeja (Jeremiás) könyvében találunk rá utalást (26. 4-6):
„…ha nem hallgattok reám, hogy járjatok tanom szerint, melyet elétek tettem…, olyanná teszem ezt a házat, mint amilyen Siló…”.
Ez a prófécia heves dühöt váltott ki a jeruzsálemi papokból és a népből, akik Jeremiás halálát követelték. Ez is bizonyítja, hogy Siló pusztulását abban az időben fájó veszteségként tartották számon.
Az a tény, hogy a frigyládát, miután a filiszteusok az elrablásától számított hét hónap után visszaküldték, nem ismét Silóban helyezték el, hanem előbb Kirjat Jearimban, majd Jeruzsálemben, arra enged következtetni, hogy a sátorszentély akkor már nem volt meg.
Az ókori Siló feltételezett területén 1978-ban vallásos cionista zsidók azonos nevű települést alapítottak. A kormány abban az évben még csak régészeti munkálatokra adott engedélyt, de 1979 tavaszán egy határozattal jóváhagyták az építkezéseket. Silónak idei adatok szerint mintegy hatezer lakosa van.
Jegyzet:
[1] Az idén a Gergely-naptár szerint augusztus 3.
