Tisztelt Rabbi. Nem a biológiai szüleim neveltek fel, még csecsemőként fogadtak örökbe. Én úgy gondolom, hogy azok a valódi szüleim, akik befogadtak és felneveltek. Én Őket tisztelem és segítem, de akik nem neveltek fel azokat is tisztelnem kell?  Mit mond erről a zsidó tanítás? Köszönöm megtisztelő válaszát.

A Rabbi válaszol:

Ez egy nagyon érzékeny kérdés. Technikailag az igazi szülei a biológiai szülők. Valójában, ahogy a zsidó kommentátorok elmagyarázzák Tórai kötelességünk, hogy tiszteljük a szüleinket.

A zsidó hagyomány nagy hangsúlyt fektet a tiszteletre (kibud), különösen a szülők iránt. A Tízparancsolatban szereplő „Tiszteld apádat és anyádat” (2 Mózes 20:12) parancsa elsődlegesen azokra vonatkozik, akik felneveltek bennünket — vagyis azokra, akik életüket, szeretetüket és idejüket adták nekünk.

Ez különösen igaz az örökbefogadó szülőkre. A Talmud (Szánhedrin 19b) kijelenti:

כָּל הַמְגַדֵּל יָתוֹם בְּתוֹךְ בֵּיתוֹ— „Aki árvát nevel a házában, az olyan mintha ő szülte volna.”

Az Ön esetében tehát a zsidó jog és etika szerint is azok a szülei, akik felnevelték, a tisztelet és a hála őket illeti.

A biológiai szülőkről való gondoskodás kérdése más szinten mozog. Ha sohasem volt kapcsolatuk, és nem vettek részt az életében, akkor nem kötelező ugyanazt a tiszteletet gyakorolni irántuk, mint az örökbefogadó szülők iránt. Ugyanakkor, ha valamikor lehetősége adódik megismerni őket, és nincs harag vagy sérelem, akkor a zsidó etika alapján illendő emberi tisztelettel viszonyulni hozzájuk, hiszen ők adták az életét.  Ez nemcsak érzelmi kérdés, hanem halachikus és spirituális is.

A Rabbi