Izraelben Jeruzsálem Mea Searim kerületében és Bet Semesben élnek a Toldot Aharon nevű ultraortodox közösség hívei. 1920-ban Somré Emunim (A hit őrzői) néven Szatmárnémetiben, aztán Beregszászon, majd Jeruzsálemben a magyar származású Aharon Roth hozta létre ezt a későbbiekben róla elnevezett szélsőséges anticionista csoportot. A közösség asszonyairól tavaly jelent meg dr. Sima Zalcberg Block könyve a sokat eláruló Ők még mindig ülnek és varrnak címmel (Jerusalem, Bialik Institute).
A szerző kezdetben az ortodox nők foglalkoztatásáról akart írni. A véletlen egy utazás során egy belzi haszid hölggyel hozta össze, aki beszélt neki erről a viszonylag új jelenségről, amelyhez szinte minden ortodox irányzatból csatlakoztak, „…kivéve a Toldot Aharon családjait. Náluk a nők csak otthon ülnek és varrnak.” Ez lett Sima Zalcberg Block doktori disszertációjának és az abból írt könyvnek a témája.
Nem volt egyszerű interjúalanyokat találni, mert akiket az utcán megszólított, hátat fordítottak neki azzal, hogy nem beszélnek héberül. Valóban léteznek olyan ultraortodox közösségek, amelyeknek tagjai jiddis anyanyelvűek; héberül vagy nem tudnak, vagy nem szólalnak meg. Ellátogatott egy mikvébe is, ahol látszólag szívesen fogadták, de a felügyelőnő istenkáromlást emlegetve megtiltotta a jelenlévőknek, hogy szóba álljanak a szemmel láthatóan nem közülük való vendéggel. Már-már lemondott a tervéről, amikor válatlanul meghívást kapott a rabbi unokájának esküvőjére, ahol a körülötte ülők érdeklődve vették körül, kérdezgették és válaszoltak a kérdéseire. Innen kezdve megnyíltak előtte a kapuk és elkezdődött a személyes találkozásoktól tarkított, hét éven át tartó alapos munka.
A közösség férfiait messziről fel lehet ismerni hétköznap viselt, hosszában csíkos kaftánjaikról. A nők szorosan lekötik a fejüket fekete kendővel, amelyet szombaton és ünnepnapokon fehérre cserélnek. Az esküvő előtt lekopaszítják a fejüket, és onnantól kezdve gondosan ügyelnek rá, hogy legalább havonta egyszer, mikvébe menet előtt rendszeresen borotválják. Míg más kultúrákban a nő hajának levágása a büntetés és a megszégyenítés eszköze volt, a közösség tagjai szerint nem csak kötelezően követett hagyomány, de kifejezetten szép külsőt biztosít azáltal, hogy kiemeli az arcvonásokat.
Az utóbbi évtizedekben gyakorlattá vált ortodox lányok és asszonyok elhelyezkedése a legkülönbözőbb területeken, de a Toldot Aharon asszonyai nem vesznek részt ebben a folyamatban. Ők megmaradtak az otthoni hagyományos női feladatoknál, mint a főzés, gyereknevelés, varrogatás. A férfiak sem tudnak bekapcsolódni a „külvilági” életbe, hiszen mivel a jiddis az anyanyelvük, eleve elzárják maguk elől a lehetőségeket. Éppen ez a vezetőik célja, hogy ne tehessék ki magukat világi hatásoknak.
A lányok tanulnak történelmet, persze kizárólag a zsidó nép történetét, abból is kihagyva a cionista mozgalmakat. Alapfokú természetismeret tantárgyuk is van A teremtés csodái címmel. A Tórát nem olvashatják eredetiben, hanem előadásokat és felolvasásokat hallgathatnak belőle, így lehetőség nyílik kihagyni azokat a részeket, amelyekben szexualitással kapcsolatos történetek vannak, mint például Jehuda és Támár esete. Emellett nagy hangsúlyt helyeznek a gyakorlati oktatásra; sütni-főzni és varrni kivétel nélkül mind megtanulnak.
A közösség vezetői a mai technológiák használatát is megtiltották, mégis akadnak nők, akik használják ezeket a korszerű eszközöket. Megtörtént, hogy a szerző online interjút készített egy háziasszonnyal, aki elmesélte, hogy férje nem ismeri sem az okostelefont, sem az internetet. No persze nem mindenkinek felel meg ez az életforma; megtörténik, hogy valaki máshol próbál új közösségre és egyben önmagára találni.
