…és nem Izsák feláldozása, ahogyan általában tévesen nevezik ezt a tórai történetet, amelyet ros hasanakor (is) felolvasnak a zsinagógákban. A feláldozására, mint tudjuk, nem került sor, mert az Örökkévaló angyala az utolsó pillanatban megállította Ábrahám kést tartó, magasba emelt karját.

Amellett, hogy ez az egyik legvitatottabb elbeszélés az egész Ószövetségben, felmerül a kérdés, miként lehet tanítani az iskolákban anélkül, hogy félelmet keltenénk a diákokban vagy hagynánk, hogy téves következtetésekre jussanak? Úgy vélem, az izraeli oktatás példaadó lehet, hiszen ott gondosan ügyelnek rá, hogy megkedveltessék népünk bibliai hőseit, még ha nem is tökéletesnek ábrázolva jelennek meg a történelem lapjain. Az alábbiakat egy állami iskolákban tanítók számára készült útmutatásban olvastam, amely nem képviseli ugyan az Oktatási Minisztérium álláspontját, de méltó a figyelemre és talán segít összeállítani az egyéni megközelítés szempontjainak listáját.

Miért nehéz beszélni erről a történetről? Ábrahám az olvasó elvárása ellenére nem száll vitába az Örökkévalóval, hanem engedelmesen reagál annak utasítására. Megértően és büszkeséggel olvastuk róla azokat a részeket, ahol szíves vendéglátóként szerepel vagy ahol igazságos háborút vív, ahol kiáll Szodoma védelmében, de miféle erkölcsi üzenetet hordoz szándéka, hogy feláldozza fiát? Talán szabad Isten utasítására megölni azt, aki a legdrágább számunkra?

A legfontosabb, hogy a tanítás során hagyjuk a tanulókat kérdezni és legjobb, ha több irányba terjesszük ki a figyelmüket. Az Istenre vonatkozó felvetéseknél meg lehet tárgyalni, miért van szüksége az Örökkévalónak arra, hogy próbára tegye az embert? Talán nem ismeri a gondolatait? Érvként itt ki lehet emelni az ember szabad választásának lehetőségét, gondolat- és cselekvésszabadságának jelentőségét saját és környezete sorsának irányításában. Ábrahámról beszélve érdemes körüljárni, mik lehettek a legbelsőbb gondolatai. Elhitte-e egy pillanatig is, hogy végre kell hajtania egy ilyen szörnyű tettet? Mi a különbség az ő engedelmessége és az első emberpár lázadása között, miben és miért különbözik reagálásuk az isteni parancsra, mi bennük a helyes és mi a helytelen?

 

Izsákról: vajon tudta, hogy az áldozat sorsa vár rá és ha igen, belenyugodott-e? Miért nem esik szó róla, hová lett eloldozása után, miként alakult további kapcsolata apjával? Sáráról: miért nem hallatta a hangját? Vajon halála kapcsolódik-e fia megkötözéséhez, ahogy több magyarázatban olvashatjuk? Végül az Ábrahám utáni nemzedékekről: milyen következtetéseket vontak le ebből a történetből a különböző korszakokban, mit mond ma nekünk?

Vannak, akik Ábrahám kudarcát látják az elbeszélésben. Bizonyítékként azt is megemlítik, hogy Isten, aki nem vár el vak engedelmességet az embertől, egészen Izsák megkötözéséig közvetlenül beszélt Ábrahámmal, de onnantól kezdve csak angyala közvetítésével szólt hozzá. És vannak, akik a mindenek feletti Istenhez ragaszkodás sikeres szemléltetéseként könyvelik el az esetet. Az olvasók – köztük a tanulók – többféle értelmezés, ennek megfelelően többféle válasz között választhatnak. Abban többé-kevésbé megegyeznek a magyarázók, hogy az eseményeket nem kell szó szerint értelmezni, és semmiképpen nem szabad az emberi viselkedés útmutatójának tekinteni.

 

Ne feledjük: bölcseink szerint a Tórának hetven arca van…