Szimchát torá ünnepének[1] legemelkedettebb mozzanata a tóratekercs, pontosabban a frigyszekrényben található összes tóratekercs elővétele, beleértve azokat, amelyeket szövegkopás vagy más kizáró okokból nem használnak az istentiszteleteken. Kedves ünnep ez a gyerekek számára is, mivel ilyenkor színes rajzokkal díszített papírzászlócskákat kapnak, hogy ezekkel vehessenek részt az örömteli eseményen.
A sokak által várva várt ünnepélyes percek után a kántor megkezdi a hakafot szertartást, azaz a résztvevők a tekercsekkel a kezükben hétszer körbejárják-táncolják a zsinagógát, egy-egy kör után továbbadva a tekercseket, hogy mindenki részesülhessék a megtiszteltetésből. Izraelben, mivel ott a smini aceret és a szimchát torá ünnepe egy napon van, szokás egy második hakafotot is rendezni az utcákon az ünnep kimenetele után, azonosulás jeleként a diaszpórában élő hittestvérekkel, mivel azok csak ezután kezdik meg az ünneplést. Több németországi vagy onnan származó közösségben pedig egy különleges kaddist mondanak el a tekercsek kivétele előtt. A neve jahr kaddis, azaz az év kaddisa.
Az évente mindössze kétszer: az ünnep előestéjén és másnap délelőtt elhangzó, a közösség tagjai által áhítattal kísért ima felidézi a főbb ünnepek dallamvilágát. Köztük az ismertebbek a chanukakor énekelt Maoz cur, a purimi Sosánát Jákov vagy tisa be’áv dala, az Éli cion. Ezeken kívül olyan dallamok is szerepelnek az összeállításban, amelyeket jobbára csak a német zsidó közösségek tagjai énekeltek. Ilyenek a három zarándokünnep (peszach, savuot és szukkot), az ómerszámlálás[2] vagy az áv hó 9-ét megelőző háromhetes gyászciklus dalai. Ezeket a kohénok éneklik, akik az izraeli zsinagógákban a papi áldás alkalmával, a Hállel imában, az asztali áldás előtti imánál, valamint az ünnepi liturgiák során meghatározott részeknél lépnek az emelvényre.
A holokauszt előtt és főként utána a német közösségek leszármazottjai a világ számos pontján újraszervezték közösségeiket. Megpróbálták átmenteni és megőrizni a német zsidóságra jellemző számos egyedi szokást, amelyek közül néhány ma is létezik. Ilyen az említett „év kaddisa”, amelynek minden bekezdése más és más dallamot kap a zsidó naptári év ünnepeinek megfelelően. Mivel ezt a különleges kaddist szimchát torá alkalmából éneklik, a kezdőszavak – „Jitgádál ve’jitkádás smé rábá”– a soron következő ünnep, a chanuka Maoz cur című közismert énekének dallamán szólalnak meg, az „Oszé sálom bi’mromáv” befejező szövegrész pedig azt a szimchát torái különleges dallamot kapta, amely a körmenet kezdetén is elhangzik.
Az előadás feladata, amely egyáltalán nem egyszerű a sűrűn váltakozó dallamok miatt, magától értetődően a kántorra hárul. Az idők során itt-ott cserélődött egy-egy dallam vagy módosult a szöveg elosztása, de a lényeg változatlan maradt. Az alábbi felvételen nem kevesebb, mint tíz dallam hangzik el Oren Steinitz rabbi tolmácsolásában:
Jegyzetek:
[1] Tekintettel az Izraelben 2023. október 7-én, szimchát torá ünnepén végrehajtott vérengzés emlékére, a cikk illusztrációiként fekete-fehér képeket közlünk.
[2] Peszachtól savuotig terjedő időszak.
