Tisztelt Rabbi!
Kérem, segítsen megérteni, miért fontos még mindig ragaszkodni olyan dolgokhoz, amelyek szerintem már túlhaladottak. Például: miért van az, hogy Izraelben az ünnep egy nappal rövidebb, mint Izraelen kívül? Ma már pontos órák, naptárak és technológia áll a rendelkezésünkre – miért kell mégis tartanunk ezt a különbséget? Köszönöm a választ. 

A Rabbi válaszol: 

Kedves Kérdező!

Kérdése nagyon is időszerű – és nem Ön az első, aki felveti. A Tóra és a hagyományunk sokszor látszik „túlhaladottnak” egy olyan korban, amikor mindent meg tudunk mérni és kiszámolni. Mégis, a zsidó ünnepek rendje nem pusztán technikai kérdés, hanem mély szellemi jelentést hordoz. A különbség, amelyről ír, a jomtov séni sel galujot – „a diaszpóra második ünnepnapja”. Ennek eredete az ősi időkbe nyúlik vissza, amikor a hónap kezdetét Jeruzsálemben tanúvallomás alapján hirdették ki. A hírt futárok vitték szét a világba, és gyakran nem érték el időben a távoli közösségeket. Így ezek a közösségek két napig ünnepeltek, hogy biztosan a megfelelő időben tegyék.

Felmerülhet a kérdés, amit Ön is megfogalmazott: ha ma már pontos naptárunk van, miért kell ezt még mindig tartani? A válasz: mert a hagyomány nemcsak az idő méréséről szól, hanem az idő megszenteléséről is. A Talmud (Beitzá 4b) azt mondja:

Ne változtass azon, amit őseink megszenteltek.

A második nap ünneplése nem a bizonytalanságról, hanem a kapcsolat folytonosságáról szól. Amikor a diaszpórában két napig ünneplünk, azzal kifejezzük: még ha távol is vagyunk, szívünkkel Jeruzsálemhez kötődünk. Ez az extra nap nem teher, hanem híd – a múlt és a jövő, a Szentföld és a diaszpóra között. A Zohár tanítja, hogy a szentség nem az órák pontosságából fakad, hanem abból, hogy az ember hogyan kapcsolódik az Örökkévalóhoz az adott pillanatban. A diaszpóra második napja tehát egy plusz lehetőség a közeledésre az Örökkévalóhoz, és nem egy „felesleges ismétlése valaminek”. Ahogy a híres Hászid mester, a Szfát Emesz mondta:

A második nap nem ismétlés, hanem mélyítés. Aki először hallja a Tóra szavát, még csak kívülről érti; aki másodszor hallja, az már belülről.

Így tehát, bár technikailag valóban tudjuk, mikor kezdődik a hónap, spirituálisan még mindig szükségünk van arra a második napra – hogy időt adjunk a lelkünknek is „utolérni” a szentséget, amit az első napon már érzett.

A Rabbi