Ábrahám, a kiválasztott
Te vagy az Örökkévaló Isten, aki kiválasztottad Ávrámot, kihoztad Ur Kászdimból, és Ábrahámra változtattad nevét. Hozzád hűnek találtad a szívét, és szövetséget kötöttél vele…(Neh. 9:7–8)
A Talmud mesés keretbe foglalja Ábrahám kiválasztottságának körülményeit. Történt, hogy egy úton lévő király érezte, hogy koronájából leesett egy drágakő. Ekkor megállította kíséretét. Három halomba hordatta a körülötte lévő földet. Szitát hozatott, és átszitáltatta az első halmot, de nem találta; a másodikat, de nem találta; a harmadikat, és ott megtalálta. Kíséretéből mondták: „A király megtalálta a drágakövet.” Ehhez hasonlóan kezdődött az ősapa élete: a sikerrel vett próbatételek jelentették a „szitálást”, mert ezek által világossá vált, hogy Ábrahám nem csupán a lehetőség szintjén, hanem tetteivel is igazolta hűségét Istenhez. (Berésit rabba 39:10)
Az Egy Isten Felfogása
Ezek után felvetődik a kérdés, mi volt az ősapa kivételes adottsága, amellyel az akkori bálványimádó világban felfogta, kereste és el is jutott az Egy Isten fogalmához. A Midrás irodalom erre is választ talál. Volt egy ember, aki vándorlása során meglátott egy palotát. Csodálkozva kérdezte: „Lehetséges, hogy egy ilyen palotának nincs gazdája?” Ekkor kiszólt a palota tulajdonosa az ablakból: „Én vagyok a gazda.” Ehhez hasonlóan Ábrahám (Ávrám) is körülnézett, és értetlenkedve kérdezte: „Elképzelhető, hogy gazdátlan a világ?” Isten ekkor így szólt: „Én vagyok a gazda.” (Lech Lecha rabba 4/4) Ábrahám az akkori bálványimádó világban elsőként felfogta, kereste és eljutott a láthatatlan és mindenhol jelenlévő Egy Istenhez.
Egy másik midrás szerint gyermekként édesapja, Teráh bálványait árulta. Egy alkalommal egy vevő a következőt kérdezte tőle: Van eladó bálványod? Felelt erre Ávrám: Milyet akarsz?
– Én daliás vagyok, adj nekem olyan daliás bálványt, amilyen én vagyok! – mondta a vevő
Ávrám levette a bálványt, mely feljebb volt a többinél, és így szólt: Fizess és vidd ezt!
– Ez olyan daliás, mint én? – kérdezte a vevő.
– Ostoba, még mindig nem ismered a bálványokra vonatkozó szabályt? Amelyik a többi felett van, az a legdaliásabb! (U.o. 6/9)
Később a racionális filozófia nagyja, Spinoza mondta: „Ha a Föld emberei háromszögek lennének, háromszögű Istenben hinnének!”
Az Örökkévaló így szólt Ábrahámhoz: Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked. (I.M. 12/1.)
A nimródi próba
Ábrahám ősapa Isten első felszólítására teljesíti a parancsot. Az, hogy Isten valójában sürgette Ábrahámot, már kevésbé ismert.
Ábrahámnak gyermekéveiben sok nehézséggel kellett megküzdenie. Nehézségei közül kiemelkedik a Nimróddal való konfliktus. Nimród, Noé fiának, Hámnak az unokája volt, akiről olvassuk: „… ő kezdett el hőssé lenni a földön. Hős vadász volt az Örökkévaló színe előtt…” (I.M. 10:8–9).
Nimród szólt Ávrámhoz: „Én vagyok minden teremtmény, a Nap, a Hold és a csillagképek ura, minden felfedett és rejtett dolog tudója, és az emberek mind alattvalóim – miért nem félsz engem?” Isten értelmet adott Ábrahámnak, és így szólt Nimródhoz: „Akarod, hogy mondjak valamit nagyságodról? Parancsold meg a Napnak, hogy nyugaton keljen fel és keleten nyugodjék… és tanúsítani fogom, hogy te vagy a Világ ura. Mondd meg, hogy mi van a szívemben, és mit teszek a jövőben, és tanúsítom, hogy te vagy minden felfedett és rejtett dolog tudója és minden teremtmény ura.”
Nimród hívatta Ábrahám apját Teráhot és így szólt hozzá: „Mi legyen az ítélete Ábrahám fiadnak, aki kétségbe vonta isteni mivoltomat?” A válasz: „Elégetés.” Tüzes kemencébe vetették, ahonnan Isten és Gábriel angyal közbelépésével menekült meg. Isten ezzel bocsátotta útjára Ábrahámot: „Feléd száll fiatalságod harmatja” (Zsoltárok 110:3). Ezzel azt is mondta, hogy miként a harmat áldás a világnak, ugyanúgy Ábrahám is áldássá lesz. Ezt követően azonnal el kellett hagynia szülőföldjét.
