A Rabin gyilkosság 30. évfordulójára
„A miniszterelnök nem sérült meg! A miniszterelnök nem sérült meg!” Egy feldúltan kiabáló nő, aki szemtanúja volt 1995. november 4-én este a Jichak Rabin ellen elkövetett merényletnek, ezt a mondatot ismételgette egyre az izraeli tévé helyszíni közvetítésében. Hamar kiderült, hogy tévedett. A kormányfőt halálosan megsebesítették a lövedékek (a háromból kettő őt, egy a testőrét találta el), és kórházba szállítása után az orvosok erőfeszítései ellenére meghalt. A gyilkossággal nem csak Rabin élete, de egy korszak is véget ért.
Hosszasan lehetne sorolni katonai és politikai karrierje sikereit, így csak a legkiemelkedőbbeket említjük. Vezérkari főnökként ott volt a hatnapos háború főszereplői között, majd öt évig Izrael washingtoni nagyköveteként tevékenykedett. 1974-ben miniszterelnökké nevezték ki a jom kippuri háború miatt lemondott Golda Meir helyébe. Ő hagyta jóvá és vezényelte le ’76-ban a világszenzációt kiváltó entebbei túszmentő akciót. Egy évvel később lemondott, mivel fény derült rá, hogy feleségének külföldi bankszámlája volt, amit az akkori izraeli törvények tiltottak. A 80-as években védelmi miniszter volt. ’87 végén tört ki az első intifáda, az Izrael által ellenőrzött területeken élő arab lakosság lázadása, amelynek lezárását a Jasszer Arafattal kötött oslói egyezmény jelentette 1993-ban, s amelyet Rabin már ismét miniszterelnökként írt alá. A következő évben került sor az izraeli-jordániai békeegyezmény megkötésére, amelyet Rabin és Madzsali miniszterelnök látott el kézjegyével Huszein király, Bill Clinton amerikai és Ezer Weizman izraeli elnök jelenlétében. Ezek a lépései mutatják, hogy nem csak a háború embere volt, hanem – főként élete utolsó éveiben – a békéé is.
És ugyanezek a lépései szolgáltattak okot 30 évvel ezelőtt Yigal Amirnak, egy magányos merénylőnek, hogy lelője a miniszterelnököt, amikor az az „Igent a békére, nemet az erőszakra” jelszó alatt megrendezett demonstrációról távozott.
Izrael politikailag megosztott népe egy rövid ideig ismét eggyé vált a gyilkosság nyomán. Bár előtte voltak meggondolatlan vagy éppen nagyon is átgondolt uszító hangok, nem akadt, aki a gyalázatos tettet nyilvánosan helyeselte volna. A nemzetközi visszhang sem maradt el: államfők, kormányfők, magas beosztású politikusok vallási hovatartozástól és ideológiai szemlélettől függetlenül sorra ítélték el a gyilkosságot. Rabin koporsója előtt jobb-és baloldali személyiségek együtt és egyenként rótták le tiszteletüket. A temetésen beszédet mondott Clinton elnök is, búcsúszavai bejárták a világsajtót:
salom, haver…
Tel-Avivban az Izrael királyai nevű tér a gyilkosság után Jichák Rabin nevét kapta. A következő hónapokban, majd az évfordulókon fiatalok tömegesen keresték fel az emlékhelyet, gyertyákat gyújtottak, beszélgettek a rabini eszmékről és a teljes népet sokkoló merényletről. Az évente megrendezett állami megemlékezést 2023-ban az október 7-i vérengzés és a nyomában indított izraeli akció miatt nem tartották meg, tavaly pedig a család kérésére csak szűkkörű rendezvényen emlékeztek meg az évfordulóról.
A 30 évvel ezelőtti rendezvényen, röviddel a merénylet elkövetése előtt Miri Aloni énekesnő Jichák Rabin és Simon Peresz társaságában énekelte el Yair Rosenblum zeneszerző Yankele (Yaakov) Rotblit szövegére írt, A béke dala című szerzeményét. A merénylet után Rabin zakójának a zsebében megtalálták a vérfoltos szöveget.
Itt a közös éneklésről készült felvétel:
