Noam Elimelech tanítja, hogy a micva elsődleges szempontja nem a technikai részletek, hanem az a szeretet, amit annak végrehajtásába fektetünk. Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a technikai részleteket; éppen ellenkezőleg, azokat pontosan és a legjobb tudásunk szerint kell végrehajtanunk. Mindazonáltal, amikor I-ten mérlegeli a micva két összetevőjét, a végrehajtásába fektetett szeretetet még a cselekedetnél is nagyobbnak tartja.
A Szlonimer Rebbe (a Netivot Salom-ban) egy bizonyítékot hoz fel erre az elképzelésre. A Talmud (Brachot 6a) azt kérdezi, mit jelent Maleáchi próféta (3/16) kifejezése, amikor azt mondja: (וּלְחֹשְׁבֵי שְׁמוֹ) „ul’choshvé semo” – „és azok, akik I-ten nevére gondolnak”. Rav Asi elmagyarázza, hogy az a személy, aki egy micvát akart végrehajtani, de az ő akaratán kívül álló okok miatt nem tudta megtenni, mégis úgy tekinthető, mintha végrehajtotta volna. Ez azért van, mert „choshvé semo” – az a személy az Ő Nevére gondolt.
Ha I-ten jelen van gondolatainkban, kívánjuk és vágyunk arra, hogy teljesítsük az Ő akaratát, akkor is beszámítják nekünk a micvák teljesítését, ha maguk a cselekedetek nem valósultak meg. Az isteni akarat teljesítésének vágya a micva elsődleges elemének tekinthető. Érdekes megjegyezni, hogy ez az elv fordítva nem igaz. A Tikkuné Zohar (Tikkun 10) tanítja, hogy egy micva, amelyet minden bonyolultságával és technikai részletességével végrehajtanak, de szeretet nélkül, nem emelkedik a magasba. Ez azért van, mert hiányzik belőle az alapvető összetevő: a szeretet.
A szeretet minden normát megdönt
Hagyományunk szerint I-ten tízszer próbára tette Ábrahámot (Avot 5:3). Bár Ábrahámnak számos rendkívüli jellemvonása volt, mégis az I-ten iránti hatalmas szeretete segítette át a próbákon. Jesája könyvében (41/8) I-ten Ábrahámot így írja le: (אַבְרָהָם אֹהֲבִי) „Avraham ohavi” – „Ábrahám, aki szeret engem”. Ábrahám hatalmas, I-ten iránti szeretete tette képessé arra, hogy újra és újra végrehajtsa az isteni akaratot, még a rendkívül nehéz helyzetekben is.
Ezt az eszmét látjuk a Talmudban is, amely szerint a szeretet minden normát felülír (Szanhedrin 105b; lásd még Berésit Rabba 55:8). Amikor valaki igazán szeret, nincs olyan, amit ne tenne meg a szeretteiért. Ábrahám ezt a tulajdonságot mutatja be az e heti parasában, amikor I-ten megparancsolja neki, hogy áldozza fel fiát, Izsákot. A Tóra azt mondja nekünk, hogy Ábrahám korán reggel felkelt, hogy végrehajtsa I-ten parancsát, és még olyan alantas feladatokat is elvégzett, mint a saját szamarának felnyergelése és a fa aprítása az áldozathoz (1M22/3)! Ábrahám buzgósága és hajlandósága, hogy ilyen feladatokat maga végezzen el, ahelyett, hogy egyik szolgáját bízta volna meg vele, I-ten iránti hihetetlen szeretetének megnyilvánulása volt.
Ez az elv segít megérteni, miért vágta fel Ábrahám az áldozathoz szükséges fát, mihelyt felébredt a próféciából. Észszerűbb lett volna megvárni, amíg ő és Izsák megérkeznek a Mória hegyére, így három napnyi fáradságot spórolt volna meg magának! Noam Elimelech szerint azonban ez nem logisztikai hiba volt. Ábrahám azonnal előkészítette a fát, hogy kifejezze I-ten iránti szeretetét. Amikor szeretünk valakit, azonnal meg akarjuk tenni, amit kér tőlünk, a saját kezünkkel, függetlenül attól, hogy milyen nehéz feladat is az. Ábrahámnak ilyen kapcsolata volt I-tennel – egy minden normát felülmúló szeretet-kapcsolat.
Éljünk Ábrahám példájával, hogy szeressük I-tent, és így sikeresen teljesítsük az élet próbáit. És érdemeljük ki, hogy láthassuk ennek a szeretetnek a viszonzását népünk végső megváltásában.
Minden olvasónak békés, szép Szombatot!
