Kedves rabbi! Kérem írja meg, miért gyújtunk hanukkakor gyertyát, ha a csoda több mint kétezer éve történt? Mi a micva mai relevanciája? Köszönöm a választ.

A rabbi válaszol:

 

A Talmud (Sábát 21b) szerint a hanukai gyertyagyújtás célja a pirszumé niszá – a csoda nyilvános kinyilatkoztatása. Miért kell ma egy több mint kétezer éves csodát hirdetni? Mert a fény természete nem köthető az időhöz.

A Tóra azt mondja:

„Mikor felemeled a lámpást, hogy világítson” (Bámidbár 8:2)

Rási a nagy tanító szerint a fény nemcsak világít, hanem felemel, a Menóra lángja az ember lelkét emeli magasabbra. Nem véletlen, hogy az Örökkévaló fénye nem szorul az ember lámpására, de az ember lelke bizony rászorul az Örökkévaló fényére.

Ma a csoda, nem az olaj égése — hanem az emberé, aki a saját kis lángját nem hagyja kialudni. Amikor meggyújtjuk a hanukai fényeket, nem egy múzeumi emléket ünnepelünk, hanem azt a spirituális tényt, hogy Isten fénye mindig ott lobog a lelkünk mélyén.

A Zohár így fogalmaz:

„Nér háSém nismat ádám”

„Az Örökkévaló lámpása az ember lelke.” (Mislé 20:27)

 

A gyertya tehát ma is ugyanazért világít, hogy az ember a saját belső fényét meglássa és megerősítse.

Nagyon szép ünnepet kívánok.

 

A rabbi